Régi jogszokások
Régi jogszokások
E nemesi és egyszersmind országos jog a XVI. századot megelőzőleg az írott, rendszeres alaknak híjával volt. Szabályai csak ritkán alapúltak törvényeken, hanem a szokásból fakadtak, és emlékezetben s érvényben is csak a gyakorlat tartotta őket. Az országos bíráskodásnak az Anjou-királyok óta a királyi kuriában összpontosítása és annak az ott működött rendes vagy nagybírák (nádor, országbíró, személynök) parancsaival (mandata judiciaria) igazítása, e gyakorlatnak némi állandóságot és határozottabb formát adtak ugyan, de a jognak bizonytalanságát nem szüntették meg. A folyton változó életviszonyok közepette a jogkereső felekre, úgy mint a bírákra nézve idővel gyakran nehézzé vált a való jogot megtalálni, mi nem ritkán igazságtalan ítélet hozatalának, sőt a bíráskodás erőszakos megzavarásának is okul szolgált. E bizonytalanságból a magyar jogot csak elveinek és szabályainak rendszeres egybefoglalása menthette ki.
A férfiú, kit több rendbeli sikertelen kisérletek után, e feladat teljesítésével király és ország megbíztak: Werbőczy István volt.
