Petrőczy K. költeményei
Petrőczy K. költeményei
Boldog házasságukat számos veszedelem környékezte. Apafi nemcsak Thökölyt, hanem rokonait is gyűlölvén, rájuk is kiveté hálóját; így fogta nótaperbe Pekry grófot, kit rövidebb bebörtönöztetés után kénytelen volt szabadon bocsátani. A gróf Bécsbe ment, vagyona megszerzésére s bosszúja megállására az udvar kegyét kereste, hitét elhagyva, a török ellen, majd régi zászlója s fegyveres társai ellen hadba szállott. Életének változatos sorsa és rázúduló csapásai között a grófné legfájdalmasabb csalódása férjét illette, kinek hitvesi hűségében is veszteséget szenvedett. E csalódás fájdalma tette költővé. Bújdosásban aggódó, fogságban sínylő, csapásoktól látogatott, mindig szenvedő lelkét szerelmi csalódása a vallás fölemelő igéihez ragadta. S ha addig megadással tűrt sorsában szemét nemzetére függesztette, egyéni bánatát a nemzeti fájdalomhoz mérte, könnyebben tűrt és remélt; ezután isteni félelemben és buzgó könyörgésekben gazdag versei által határozottan a vallásos költészetre hajlott. A maga bánatán síró megnemesedik fájdalma által, fölemelkedik híre által s ki nem fogyó dicséretet énekel istenének színe előtt, kinek jóságába nem ok nélkül helyezte reményét. Pekry gróf 1703-ban elfogatott; nagy szolgálatai fejében bocsánatot nyert, visszafordúlt ősei tradiciójához, ismét kuruccá lett. Petrőczy Kata Szidónia erős hitét így jutalmazta meg istene. E csapások és zaklatások árán vásárolta meg írói dicsőségét, melyet kortársai nem is ismerhettek; féltve őrzött kéziratait csak századunkban fedezték föl. Velök e század lírája a tetőpontot éri el. Senki nem emelkedett kortársai közül hozzá, érzésének erejéhez, szenvedélyének hevéhez, hitének mélységéhez, s mindezek kifejezésében a líraiság közvetlenségéhez. Végezetül ide írjuk »az bolond szerelembeszélőkről« írt költeményének két szakaszát:
Az kit szíve kezel, attul eltávozván:
Él, nem élvén; élte nélkül él, meghalván.
Esztendőknek véli óráit, számlálván,
Egy nap sokszor meghal, elholva kinlódván.
Él, nem élvén; élte nélkül él, meghalván.
Esztendőknek véli óráit, számlálván,
Egy nap sokszor meghal, elholva kinlódván.
Noha nincsen szíve, annak kínját érzi,
Másnak adván rabul, gondolattal nézi
Fájdalmas sebeit, s kételkedve hiszi;
Fél, remél egyszersmind, hogy kedvesen veszi.
Másnak adván rabul, gondolattal nézi
Fájdalmas sebeit, s kételkedve hiszi;
Fél, remél egyszersmind, hogy kedvesen veszi.
