A Szigeti Veszedelem alapeszméje
A Szigeti Veszedelem alapeszméje
A magyar meghasonlott, megromlott, bűnbe merűlt; isten haragjában alázta meg és büntetésűl veri a törökkel: istent ki kell engesztelni, a nemzetet meg kell váltani. Ez a Zrinyi magasztos eszméje: de nem kizárólag az övé. A mikor az lelkében megszólal: csak a nemzet lelke nyilatkozik benne. Mert a XVI. században az általános bűnbánat és kölcsönös vádaskodás rajongásából, az erölcsi megújhodás szükségének és a nemzeti fölemelkedés vágyának érzetéből fakad ki e nagy eszme, mely annyira belement a nemzet lelkébe és szívébe, hogy az országos rendek végzésileg is kijelentették az 1546-iki törvények II-ik cikkelyében, mikép a magyar nemzetet bűneiért haragjában veri a megbántott isten; s már Károlyi Gáspár, 1563-ban, a Magyarország romlásáról írt Két könyvében fennen hangoztatja, hogy istennek indítása nélkül még szívébe is nem jőne a töröknek, hogy Magyarországot pusztítsa; az ő indításának oka pedig nem egyéb, mint a bálvány-imádás; Esterházy Miklós szerint a különböző felekezetekre szakadás, a mint 1644 végén vallja és hirdeti, egészen a Zrinyi felfogás értelmében. Az eszme már megvolt és forrt, hogy Zrinyi az 1645/6 telén, a maga hatalmas erejével egész nagyszerűségében emelje ki. S ha az a lángész, ki a nemzeti eszméket és érzéseket, melyek emberöltője lelkében és szívében élnek, a leghatalmasabban fejezi ki: Zrinyi bizonynyal az!
Az eredeti kézirat címlapja.
