Palinodia
Palinodia
Időrendben másik költeménye a ΠΑΛΙΝΟΔΙΑ, Prosopopeia Hungariae, melyet 1681-ben írt Eszterházy nádorhoz, hogy figyelmébe ajánlja a »maga gyámoltalanságán siránkozó Nympha ügyét«, – jóindulatát és pártfogását kéri a nyomorúságban sinlő nemzet számára s bízik abban, hogy arra szebb napok fognak virradni, ha a »kardos griff« oltalmába veszi. E remélt szebb napok azonban 1695-ben még éppen nem következtek be, sőt az abszolutizmus dühöngése folytán a nemzet még közelebb jutott a végromláshoz, mint volt 1681-ben. Az a sas, a melyre 1681-ben panaszszal hívja fel a nádor figyemlét, 1695-ben, a Thököly-féle fölkelés meghiusulta után már leplezetlenül és a legkiméletlenebbül szakgatta, tépte az ország alkotmányát. A szerencsétlen Nymphának tehát több oka lett a panaszra, mint tizennégy évvel azelőtt. Ezért nyomatta ki 1695-ben az 1681-ben írt s mindenki előtt ismeretes költeményt, mert akkor hasonló, sőt szomorúbb viszonyok közt volt az ország, ming 1681-ben, megismétli mintegy az Eszterházyhoz intézett esdeklést, kérvén őt, hogy a mit eddig ki nem vihetett, nagy befolyásával igyekezzék ezután jobbra fordítani szerencsétlen hazája sorsát. S annak jelzésére már, hogy még mindig aktuálisnak tartja költeményét, illetve a benne foglalt – eddig, sajnos, nem teljesűlt – kérelmeket mostan megujítja: keresve sem találhatott jobb szót, mint a »palinodia«, mely megismételt éneket jelent.
