SZÁNOK
SZÁNOK
A tulajdonképpeni szán két talpon csúszó jármű, amelynek lábakon nyugvó rakfelülete, a talaj és a rajta csúszó talpak fölé emelt, „magasított” rakodótere van. Döntően a „magassága” miatt tekintendő a két talpon csúszó korcsolyánál fejlettebb, az evolúciós sorban később megjelenő járműnek. A „magas szán” Észak- és Közép-Európában a bronzkor elejéig visszanyúlóan van jelen. Skandinávia, Észak-Orosz-ország területén a rakományt ezzel a járművel tudták a hó és a lucskos tundra, a vizenyős talajszint fölé emelni. A valódi vagy „magas szán” a csúszó járművek legkésőbbi, legfejlettebb tagja. Európától eltekintve elterjedése egybeesik a rénszarvas-nomadizmussal, ami az Óvilág arktikus vidékén a tradicionális gazdasági tevékenységek legkésőbbi formája (Birket-Smith, K. 1969: 198–199).
Az igazi szánok különböző típusainak szerkesztési elve alapvetően azonos. A szánnak elöl felfelé görbülő két talpa, a talpakba állított 2–4 lába, a lábakra keresztben fektetett eplénye és az eplények végébe állított 2–4 rakoncája van. Szerkezeti eltérések főként a szánrudak számában, csatlakoztatásának módjában, az „egész-” és a „félszánok” konstrukciójában figyelhetők meg (Hagar, H. 1958; Berg, K. G. 1973: 90–105). Az igazi szánokat sem csupán havon, télen alkalmazzák. Különösen hegyi terepen, s egyes gazdasági tevékenységekhez (például erdőgazdálkodás) kapcsolódóan használják az ún. nyári szánkók különböző változatait. Ezeket a földön, füvön, ritkábban pedig dorongokból épített szánúton, deszkából készült hidakon csúsztatják.
A szánok osztályozása több elv szerint is elvégezhető. Az egyik lehetséges rendszerezés a következő:
A) Nyári szánok
1. kézi szán (gyalogszán)
2. igás szán (teljes szán, félszán).
B) Téli szánok
1. kézi szán (gyalogszán)
2. igás szán
913a) teherszállító (teljes szán, félszán, kettős szán, csúszórudas szán)
b) személyszállító téli szán.
A továbbiakban ezt a felosztást követjük.
