AZ ÖLTÖZET ALKALMAT JELÖLŐ FUNKCIÓI
759AZ ÖLTÖZET ALKALMAT JELÖLŐ FUNKCIÓI
Ezek az egy-egy közösségen belül kialakított és érvényes öltözködési szokások normává rögzültek, bizonyos alkalmakra bizonyos öltözetek kötelezővé váltak. E szabályok ismeretében a helyi öltözködés, a viselet a helybeliek számára érthető, természetes volt, számos finom jelzést közvetített, egyben megkülönböztette őket a másféle öltözködési jelzésekkel élő, másféle viseletben járóktól. Az öltözködés jelölő funkcióival a divatszociológia már jó évszázada foglalkozik (Klaniczay G.–S. Nagy K. 1982). Egy népviselet első ilyen szempontú, módszeres vizsgálatára azonban csak az 1930-as években a morva–szlovák lakosság körében került sor (Bogatyrev, P. 1937). Bár a közép-európai parasztság életformája és ezzel viselete ezt követően gyorsan megváltozott, még mód nyílott egyes hazai népviseletek változatainak, kifejező formáinak, „működésének” elemzésére (Fél E. 1942; 1950; Horváth T. 1972; S. Lackovits E. 1973). Ezek a gondos részletmegfigyeléseket igénylő, kisebb falucsoportokra, esetenként csak egy-egy falura kiterjedő elemzések bizonyos vonatkozásaikban a korábbi generációk parasztviseleteire is általánosítható tanulságokat adnak. Tanúsítják a nemzeti, nemzetiségi, illetve táji kötelékeknek, a társadalmi korlátozásoknak a parasztviseletekben érvényesülő hatását. (Ezekkel – fontosságuknak megfelelően – külön-külön fejezet foglalkozik.) Nem kevésbé fontosak azonban a most idézett jelzések sem, amelyekkel a népviseletek az egyéni életpályák, a családi élet ünnepélyes alkalmait juttatják kifejezésre.
Ebben a jelzéskörben sok kezdeményezési lehetősége volt magának a népviseletben járó közösségnek és egyes kezdeményező személyeknek, akik a közös szabályok keretén belül egyéni megoldásokat is kerestek, választottak. Mivel az ünnepélyes alkalmakat többnyire az egyház ünnepi rendje diktálta, az ilyen emelkedettebb alkalmakra illő öltözetek megválasztásában az egyház befolyása is tapasztalható. Számos példát idézhetnénk arra vonatkozóan, hogy az egyes jeles napokon – pl. böjtben, nagypénteken vagy a húsvéti nagymisén – hogyan illett megjelenni a templomban. Talán mégis a születés, a házasság és a halál, az élet e három eseményéhez illő öltözetek példáján tudjuk a legkönnyebben rendszerezni és általánosan jellemezni a parasztviseletek alkalomhoz kötött, jelölő-kifejező szerepét.
A keresztelő, a házasságkötés és a temetés alig egy évszázada még kizárólag egyházi szertartás volt, a temetésre és a házasságkötésre még a harangot is megkondították. Magukról az életfordulókról és szokásaikról a Magyar Néprajz Népszokás kötete (1990) összefoglaló felvilágosítással szolgál, itt csak arra van lehetőség, hogy az ünnepi öltözetek néhány sajátos vonását vázlatosan áttekintsük.
A társadalmi elit fényes keresztelőihez képest jóval kevesebbet tudunk a paraszti keresztelőkre való felkészülésről. Az esküvő jegyruhái egykor halóruhák is lehettek, csak a polgári divat hatására vált külön egymástól véglegesen a két alkalom öltözete. A temetéssel, a gyásszal kapcsolatos paraszti öltözködési szokások a legrégiesebbek és a legbonyolultabbak, ezek időbeli alakulása példázza a legszemléletesebben a paraszti öltözetek szerepváltozásait. Ezért a paraszti alkalmi öltözetek történeti áttekintésekor a gyász öltözeteiből indulunk ki, és a változások rendszerezésében az öltözetek színe lesz segítségünkre.
