FEJVISELET
FEJVISELET
A férfi fejviseletnek nincs egy olyan kötelező alapegysége, mint évszázadokon át a nők főkötője volt, de amint a társadalom magasában élőket megillette és rangjukat jelezte fejrevalójuk, a paraszttársadalmon belül a házasembert is megjelölte süvege, kalapja, amit tisztelete vagy megalázkodása jeléül vett csak le. De a különféle férfi fejrevalók nemcsak viselőjükről, használatuk koráról is árulkodnak. A csuklyás férfialak – esetleg a csuklyán viselt széles karimájú kalappal – a középkori Európát idézi. Korabeli krónikáink, oltárképeink tanúsága szerint e kurrens divathoz kevésbé igazodó hazai férfinépesség, ha a csuklyát viselte is, fejrevalói között inkább a kucsma, a süveg szerepelt. Ez utóbbi adta a kaftán szabású ruhákban járó férfiak megjelenésének magyar jellegét a turbános törökökhöz képest, s ez élte túl a Luther-követők sapkáit, a korábbi cukorsüveg alakú, gombaforma tetejű kalapok múlását. Így a süveget joggal tekinthetjük a magyaros jellegű öltözködés karakteres darabjának. Csupán a 17. század végétől – amikor az amúgy is parókás férfiakról a szobában lekerült a kalap – vált elképzelhetővé, hogy a férfiember fedetlen fejjel megjelenhessen. Ahhoz pedig még egy jó évszázadnak kellett eltelnie, hogy kalap nélkül férfi az utcára is kiléphessen. Paraszti körökben ez a lehetőség majd még egy századot késett: jószerével elképzelhetetlen volt házasembert kalap nélkül látni. Meglett férfi, családfő csak a templomban, egyébként sok helyen még a házban is csak evés közben vette le és tette kalapját maga mellé a padra.
