LÁBBELI
683LÁBBELI
A kockaköves utcákon, de még otthon is kemény talpú cipőkben fáradó falusi népet alig néhány száz év választja el történetének attól a hosszú szakaszától, amikor jobbára természetes talajon, mezítláb és a láb formáját és mozgását követő puha lábbelikben élte le életét. Az ilyen puha lábbelik közé sorolhatjuk a bőrrel talpalt szőrharisnyákat, bocskorokat, pántos sarukat, de még a felső részével majdnem azonos finomságú talppal ellátott középkori cipőket is. Az ilyen lábbelikkel sáros időben kemény, fatalpú papucsba kellett lépni, szükség esetén gólyalábon kellett közlekedni, hidegben pedig pl. a vert szőrkapca és a lábbeli fölé még egy, szintén nemezelt botost húztak fel. A 15–16. század utazói, kocsizói hosszú, még lágy szárú, de több rétegből varrt, vastag talpú száras sarut viseltek. Nagy találmány volt a lábbelik történetében a puha felsőrész és az utcán is viselhető kemény talp egy lábbelin történő egyesítése, és a 16. század utolsó negyedében megjelenő cipőkéreg és -sarok.
Ezzel a nyugati iránnyal együtt haladó magyar lábbeliviselet az oszmán-török időkben oly hirtelenül elterjedt csizmákkal, deli sarukkal, papucsokkal gazdagodott. Bár a 16. század végéig ezek is puha talpúak voltak, kampókkal az oldalukba fogott sarok- és orrvasalásuk révén merevebbek, mint említett elődjeik. Idővel a csizmaszár is egyre keményebb lett, praktikusabb a térd alatt rögzítendő lágy szárú saruénál. S mikor a csizma is kemény talpat, kérget, sőt a nyugati cipők mintájára magas sarkat kapott, már télben-nyárban hordta úr és paraszt, viselték férfiak és nők egyaránt.
A 17. századra a harisnyás, cipellős, térdnadrágos nyugati divat és a csizmás, szűknadrágos magyar viselet élesen elvált egymástól. A század végére az eddig szinte egyforma férfi és női lábbeli is megkülönböztethetővé vált. A 18. században pedig a bocskorkötők, vargák, csizmadiák, cipészek készítményei között módjától függően válogathatott a köznép. Persze mindig volt egy olyan szegény réteg, munkaalkalom, speciális körülmény, amely egy-egy korábbi korszakot jellemző lábbelit életben tartott, így a 18–19. századi paraszti használatban több hajdanvolt lábbeli késői utódját megtalálhatjuk.
MEZÍTLÁBASSÁG
KAPCA
HARISNYA
PÁNTOS SARU
BOCSKOR
FÉLCIPŐ
SZÁRAS CIPŐK
LÁBSZÁRVÉDŐ
FATALP, FAPAPUCS, GÓLYALÁB
PAPUCS
SZÁRAS SARU
CSIZMA
