A bika a templom tornyán
A bika a templom tornyán
„Fű nőtt az egyszeri falu temploma tornyán. Tanakodtak az emberek, mit tegyenek azzal, hogy kárba ne vesszen. Végre is azt határozták, hogy felhúzzák oda a falu bikáját és lerágatják vele.
Felmentek tehát a toronyba, onnan egy hosszú kötelet eresztettek le, alul rákötötték a bika nyakára és húzni kezdték felfelé.
A szegény bika fuldoklása közben a nyelvét is kivetette. Amikor ezt meglátták, örömmel kiáltozták: – Húzzad komé, látod-e hogy kívánja, még a nyelvét is nyújtja utána!” (Molnár Károly gyűjtése. Gyergyóremete, Csík m., 1916; Berze Nagy 1961: 151.)
A tréfás mesék klasszikus hagyományokat megőrző rétegében sok szerkezeti vonás utal a tündérmesékkel való kapcsolatra. A meséket kezdő- és záróformulák keretezik (bár ezek itt általában rövidebbek a tündérmesékben találhatóknál). Felépítésükben megtalálható a fokozást biztosító hármasság stb.
55Az alábbiakban közlendő tréfás mesében a csodás elem hiányáért bőven kárpótol bennünket a finoman árnyalt korrajz, társadalomrajz, amelyre az előző fejezet folyamán már utaltunk.
