c) Cigánytáncszerű botoló
c) Cigánytáncszerű botoló
A cigányoknál gyakoriak olyan botolóváltozatok, amelyekben a párbajszerűség háttérbe szorul, és a táncosok – a magyarok kondástáncához hasonlóan – egyéni mutatványos táncformát járnak. Ilyenkor az ún. cigánytánc motívumkincsét alkalmazzák. Ez a ritmikailag változatos, sokszor bonyolult motívumanyag szorosan kapcsolódik egyrészt az ugrós típus, másrészt az erdélyi legényes motívumanyagához. A táncos jellegű cigánybotolókban – éppúgy, mint a cigánytáncban – a zene szerinti tagolás, a dallam egységeihez való illeszkedés elég magas fokú. Az eszköz jelenléte miatt azonban természetszerűen nem éri el az eszköz nélküli cigánytáncok szerkezeti megformáltságát. E botolóváltozatok metruma, tempója, kíséretmódja egybevág a kanásztáncszerű botolók sajátosságaival. A különbség elsősorban a dallamanyagban van, vagyis itt előfordulhatnak mindazok a dallamfajták, amelyek a Felső-Tisza-vidéken a cigánytáncot kísérik. Ez a dallamkincs korántsem egységes. Különböző kelet-európai népek zenéjének hatása nyomán kialakult, sajátos cigány stílusban előadott, különböző eredetű dallamokról van szó.
