SZENTELMÉNYEK
434SZENTELMÉNYEK
A népi vallásosság sajátos és alapvető rétegét alkotják a szentelmények, amelyek mintegy összekötő szálat jelentenek a keresztény hitélet és a népi vallásgyakorlat között. A római katolikus szentelményekkel foglalkozó liturgiatörténeti és néprajzi szakirodalom viszonylagos gazdagsága mellett is mindmáig kevéssé ismert az a sokrétű és jórészt még eleven hagyományanyag, amely a magyar görög katolikus egyház liturgiájában gyökerezik. Ezek a szentelmények egyes naptári ünnepek, azonos ünnepélyességi fokú ünnepek, egyházi szertartások és mindennapi élethelyzetek köré csoportosulnak.
A naptári ünnepek szentelményei az egyházi év bizonyos napjaihoz kapcsolódnak, s a szentelményekkel élők számára egyúttal az ünnepek legfőbb tartalmát, kézzelfogható bizonyosságát jelentik. A tél végi, tavaszi és nyári ünnepi alkalmakhoz kötött szentelmények egy részének hagyományanyaga megegyezik a hazai római katolikusság ide kapcsolódó szokásaival. Így a szentelt gyertya, szentelt barka, a szentelt ételek és a szentelt búza népi alkalmazása alig mutat eltérést. A búzaszentelésnek csupán az időpontja nem esik egybe, a görög katolikusok április 23-án, Szent György nagyvértanú napján tartják. A görög szertartás szövege a szőlő megáldását is tartalmazza (Euchologion 1964. 222), s a húszas, harmincas években Tokaj-Hegyalján a pap búzaszentelés közben a szőlők felé is áldást osztott (Ambrózy 1933: 23).
SZENTELT FŰ, JÁNOS-NAPI VIRÁGSZENTELÉS
GYÜMÖLCSSZENTELÉS, JÁNOS ALMÁJA
A LITIÁS ÜNNEPEK SZENTELMÉNYEI
HÚSVÉTI PÁSZKASZENTELÉS
