A KÁNAI MENYEGZŐ ÜNNEPE
400A KÁNAI MENYEGZŐ ÜNNEPE
A vízkereszt utáni második vasárnap. Tulajdonképpen mozgó ünnep, de mégis itt tárgyaljuk, mivel nem a húsvéthoz viszonyítva változik az időpontja, hanem aszerint, hogy a vízkereszt milyen napra esik. A liturgikus reform előtt ezen a napon a kánai menyegzőről szóló evangéliumi szakaszt olvasta fel a pap a misén. Ezt a történetet János evangélista, a szeretet apostola örökítette meg. Felidézése jól egybevágott a farsang vidám hangulatával, sőt mintegy szentesítette azt. A Kánai menyegző énekeként emlegetett hosszú epikus versezet Kájoni János kódexében bukkant föl a 17. században. Különösen a régi ferences kolostorok szellemi környezetében terjedt el. A szegedi tájon énekes asszony énekelte halotti toron a Szent János áldásával együtt. Ugyanitt lakodalmi vacsora alatt is elénekelte a násznép. Elhangzott disznótorokban is.
Az éneket a kánai menyegző ünnepén jellegzetes népi ájtatosság keretében adták elő (Manga 1946). Nagyfüged és Erk hevesi falukban a kánai menyegző vasárnapján valamilyen módos gazda nagy vacsorát és vendégfogadást rendezett. Erre meghívtak egy énekes asszonyt, aki szertartásosan előadta a kánai menyegző énekét. Közben ivásra, nótára, táncra buzdította a jelenlévőket. Az epikus ének ürügyén tulajdonképpen eljátszották a víz borrá változásának csodás történetét.
Nagycétény barsi magyar faluban a rózsafüzér-társulat ájtatos asszonyai, lány és menyecske családtagjai jöttek össze valamelyik háznál a kánai menyegző vasárnapjának estéjén, hogy evéssel, ivással és énekléssel mintegy megjelenítsék a bibliai kánai menyegzőt. Az est fénypontja a Kánai menyegző énekének eléneklése volt. Bizonyos részeinél a konyhában és az ablakok alatt hallgatózó suhancok nagyokat dobbantottak, sőt egyes részeit az asszonyok is tánclépéseket utánzó dobbantásokkal énekelték.
