NAGYPÉNTEK
NAGYPÉNTEK
Jézus kereszthalálának emléknapja. A legnagyobb böjt és gyász ideje. A nap nevezetes templomi szertartása a csonkamise. A legtöbb templomban rendeztek passiójátékokat. A szerepek egyes családokban nemzedékről nemzedékre öröklődtek.
A korábbi évszázadokban az iskolák rendszeresen mutattak be nagypénteken misztériumjátékokat, amelyeket – például a Székelyföldön – a falvak összesereglett népe is megtekintett. A 18. század elején előfordultak Magyarországon nagypénteki töviskoronás, önostorozó, kereszthordozó körmenetek. Az egyházi hatóságok azonban e flagelláns körmeneteket a 18. század közepére általában betiltották.
A nagypénteki közösségi vagy egyéni ájtatosságban nagy szerepe volt a kálváriának, illetve a stációjárásnak, valamint a templomi szent sírnak. Jámbor asszonyok egész éjszaka virrasztottak a szent sír körül. Különleges imákat mondtak, végezték a fájdalmas olvasót és Mária-siralmakat énekeltek. Énekeik, legendás történeteik legtöbbször túlléptek az evangéliumok világán, és az apokrif hagyományból merítettek. A szent sír őrzése hajdan a céhtagok, illetve a jámbor társulatok tagjainak kötelessége volt. Az istensegítsi székelyek, valamint a szegedi eredetű szajániak, ha meglátogatták a szent sírt, tojást tettek melléje.
