TÁRSADALMI HATÁROK – KULTURÁLIS HATÁROK
TÁRSADALMI HATÁROK – KULTURÁLIS HATÁROK
A magyar néprajz kialakulásának időszakába vezet vissza a megnevezéssel bíró táji-történeti csoportok tanulmányozása. Vizsgált korszakunkban született meg az a fogalmi rendszer, amelybe a korábban különböző néven, eltérő jellegzetességek alapján megállapított „etnikai csoportok, vidékek” (Viski K. 1938) több-kevesebb bizonyossággal besorolhatókká váltak. Kósa László (1975: 40–51) osztályozása szerint elkülönítendők néprajzi vagy etnikai csoportok, amelyek történetileg vezethetők le, és két alcsoportra oszlanak: az összetartozást vallók „mi” csoportját alkotók, s a másoktól rájuk vetített csoportnévvel bíró, nem formalizált képződmények, amelyek történeti összeállása azonban bizonyítható. A valós történeti bázisúaktól Kósa megkülönbözteti a nem valós (vagy legalábbis nem bizonyítható) etnikai csoportokat, amelyeket kulturális jellemzők felismerésével a néprajz derített fel. Elnevezésükre az etnokulturális jelzőt javasolja. Végül negyedik osztályként kezeli a népi tájszemlélet kategóriáiban kifejezett táji csoportokat. Filep Antallal közösen készített áttekintése 65további ösztönzést adott a vizsgálatoknak, a módszertan átgondolására indított (Kósa L.–Filep A. 1975; Paládi-Kovács A. 1980), és terjedelmes monográfiákban, tanulmánygyűjteményekben tükröződött az élénk érdeklődés (példaként: Szabó László 1982c; Paládi-Kovács A. 1982a; Bakó F. 1989; Kósa L. 1991; Paládi-Kovács A. 1994). Akadtak csoportok, amelyek első leírása ezekben az években történt meg (például Bárth J. 1973). Előtérbe került a táji munkamegosztás összetevőinek és következményeinek számbavétele (Andrásfalvy B. 1978; Kunt E.–Szabadfalvi J.–Viga Gy. 1984). Az etnikai csoportok kutatása a figyelmet a falvak közötti érintkezés tényére irányította, így a házassági kapcsolatok fontosságára (Kodolányi J. 1958), a belső vándorlással, kereskedéssel és egyéb mozgásokkal járó kulturális kiegyenlítődésre, az ismeretek terjedésére (Kósa L. 1981; Paládi-Kovács A. 1981; Takács L. 1981; Szabadfalvi J.–Viga Gy. 1986; Viga Gy. 1990). Az említett kutatások egyben hozzájárultak az etnikus folyamatok, a Magyarország határain belül élők területi átrendeződésének megismeréséhez a 18–20. században (Paládi-Kovács A. 1996: 6378, 99–112). Az etnikai-kulturális tagoltság vizsgálata végül felvetette annak a kérdésnek a megválaszolhatóságát, hogy miért bizonyos tájak jellegzetességei váltak és válnak a nemzet jelképeivé (Paládi-Kovács 1996: 79–112).
