CIGÁNYOK
CIGÁNYOK
A jellegzetes cigány foglalkozások között a kereskedéssel foglalkozók különböző csoportjai alakultak ki, akik azután – a muzsikusokhoz hasonlóan – szinte elkülönült „kasztokat” alkottak. Legjellegzetesebbek a lókupecek (lovari) voltak, akik az ország vásárait járva különböző trükkökkel igyekeztek túladni a – sokszor vitatható körülmények között – megszerzett lovaikon. Ők a cigányságon belül viszonylag jómódú réteget alkottak. Voltak köztük szőnyeg-, pokróc- és takarókereskedők (colari) is. Például Újpestről, Kispestről keresték fel a Mezőföld falvait és pusztáit, vagy a pesti piacokon árulták portékájukat. Ercsiből, Százhalombattáról indultak útnak a szekeres oláh cigányok, elsősorban asszonyok, akik általában párosával jártak és batyuból árulták fakanalaikat (Gunda B. 1983: 9; Szegő L. [szerk.] 1983: 94.). A vándorkereskedelem kapcsán róluk is esik még szó.
Talán ebből az áttekintésből is érzékelhető, hogy vizsgált korszakunkban, tehát a magyar polgári társadalom kialakulásának időszakában, a különböző nemzetiségek vitathatatlan szerepe mellett, elsősorban a zsidóság volt a magyarországi kereskedelem alakulásában, fejlődésében – számarányaiban és jelentőségében egyaránt – a meghatározó tényező. Természetesen a magyar lakosság is részt vett a kereskedelmi életben, azonban közülük nem került ki egy igazán élesen elkülöníthető kereskedői réteg. Szerepvállalásukkal, tevékenységükkel az alábbi fejezetek megfelelő részeiben foglalkozunk.
