ÖRMÉNYEK
ÖRMÉNYEK
Bár az örmény kereskedőket sokszor a görögök között említik, külön is kell néhány szót szólnunk róluk. A 17. század végétől, elsősorban az erdélyi területeken alkottak önálló kolóniákat, s leginkább ló-, marha-, és juhkereskedelemmel foglalkoztak. A 19. elejétől azután ők lettek a falusi kis boltok üzemeltetői is, leszámítva Erdély szászok lakta területeit. Itt az örmény népnév lett ’boltos’ jelentésben foglalkozásnév. A 19. század közepén a román kereskedők egyre inkább kiszorították az örményeket a kereskedelmi tevékenységből (Csoma Zs. 1992: 8).
A gyergyói örmény kereskedő népességet a 19. század elején három csoportba lehetett sorolni. Az 500 forintnál nagyobb tőkével bírók bécsi árukkal kereskedtek, ide tartoztak a tutajosok és az állatkereskedők is. Az 500 forintnál kevesebb tőkével rendelkezők az úgynevezett brassói portékákkal kereskedtek. Ők elsősorban az országban előállított ipari cikkeket, élelmiszereket árusították. A harmadik csoportot az 50 forintnál kisebb tőkével bírók alkották, akiknek nem volt állandó üzletük, inkább a többi kereskedőtől vásárolt árukat szállították a környező falvakba. 1820-ban Szárhegyről említik, hogy a faluban nem található üzlet, de egy szegény örmény árusít fonalat, szalonnát, dohányt, pipát és egyéb apróságokat.
Az örmény közösség egyik fontos jellemzője volt, hogy iparos tagjai sokszor mellékfoglalkozásként gyakorolták a kereskedés valamely ágát, és viszont: a kereskedők is értettek valamilyen mesterséghez (tímár, csizmadia, mészáros stb.). Ily módon a gazdasági életben időnként előálló válságos időszakokat könnyebben tudták átvészelni (Tarisznyás M. 1982: 219–220).
Más területekről is, például Békésről a 18–19. század fordulóján, ismerjük örmény kereskedők tevékenységét (Dankó I. 1983: 555).
