NINCS módunkban bepillantani Mátyás lelkébe, s kiolvasni abból az érzelmeket, mikkel fia születésének hírét fogadta. De érzelmi világának gazdagsága, kedélyének mélysége, melyről legridegebb politikai tevékenysége közepett is annyi bizonyságot ad, kétségtelenné teszik, hogy az esemény nem maradt mélyebb benyomás nélkűl lelkületére. S bárha évek óta nősülési szándékkal eltelve, nem ismerhette föl ez idő szerint a gyermek születésének valódi jelentőségét, egy perczig sem habozhatott a fölött, hogy királyilag fog eleget tenni apai kötelességeinek a gyermek irányában.
A kisded a keresztségben nagyatyjáról, a dicső emlékű kormányzóról, János nevet kapott. S már ebben kifejezésre jut az atyának abbeli szándéka, hogy gyermekét a nyilvánosság előtt magáénak ismeri, házának családfájába beigtatja és benne halhatatlan atyja emlékéhez s a Hunyadi-névhez méltó férfit nevel a közélet számára.
Ez elhatározásában nem gátolhatta meg házassága a nápolyi királyleánynyal, melyet 1476-ban azzal a reménynyel kötött meg, hogy trónörökös születésével fogja megszilárdítani háza uralmát Magyarországon. Aragoniai Beatrix, Ferdinánd nápolyi király leánya, már gyermekkorában különös példákat látott a királyok családi életéből, és nem lehetett szokatlan dolog előtte, hogy a budai királyi palotában törvénytelen viszony szülötte tart igényt Mátyás atyai gondoskodására. A gyermek anyja, ki talán féltékenységére adhatott volna okot, a hagyomány szerint a királyné megérkezése előtt kolostorba vonúlt. A harmadfél éves kis Jánost ez időtől, úgy látszik, maga a király édesanyja, Szilágyi Erzsébet vette nagyanyai gondjaiba, s Mátyás, mialatt az új frigy boldogságát élvezi, nem feledkezett meg a kisded sorsáról.
Származásának megfelelő rangot adott neki. Ősei nevével, a hunyadi grófi czímmel, s királyi származása jeléül herczegi méltósággal ruházta föl, melynek nevét Liptó vármegyétől kölcsönözte. Nagyatyjára emlékeztető keresztnevét megtoldta a neki oly kedves Corvin névvel, saját melléknevével, melynek viselésében klasszikus műveltsége mellett imperatori álmai nyertek kifejezést. Majd elérkezettnek látva az időt, hogy neveltetéséről gondoskodjék, könyvtára tudós őrét, a parmai Taddeo Ugolettit választotta ki e fontos föladatra, s utasításúl adta neki, hogy a gyermek nevelésében ugyanazt a tanúlmányi rendet válaszsza ki követendő zsinórmértékűl, melyet annak idején a lánglelkű Vitéz János az ő számára állított össze.
Igazi atyai szeretetének egész melege nyilatkozik az első adománylevél szövegében, melyben 1479 október 21-én János liptói herczeg és Hunyad grófja nevét először találjuk megörökítve. « Midőn királyi méltóságunkból és bőkezűségünkből kifolyólag bárkinek érdemeit adományokkal és királyi kegyünkkel szoktuk megjutalmazni, menynyivel inkább kell a természet rendelése szerint jótékonyságunk és bőkezűségünk teljességét éreztetni azzal, a ki saját vérünkből vette életének csiráját. Megismervén tehát a természet sugallatából és ösztönéből, hogy méltóságos János liptói herczeget és hunyadi grófot mint egyetlen szülöttünket kell szeretnünk, szívünk legforróbb szeretetének sugallatából, melylyel iránta viseltetünk, különös jótéteményekkel és a királyi adományoknak királyi sarjat megillető bőségével akarjuk őt elhalmozni. » Az adománylevél, melyben Beatrix királyné beleegyezésére és hozzájárulására történik hivatkozás, három magvaszakadt erdélyi nemesnek, Szentpáli Miklós, Suki János és Sandrin-fia Vuknak Küküllő s Doboka vármegyében és Erdély egyéb részeiben fekvő jószágairól szól s csak bevezetését képezi a kis királyi herczeg javára később tett fényes királyi adományoknak.
Az első években Mátyás még nem volt tisztában a móddal, melylyel a gyermek jövendő sorsát leginkább biztosíthatja. Reményeit, terveit mindjárt kezdetben baljóslatú eset zavarta meg. A korai gyermekkorban történt a szerencsétlenség, hogy a kis János, hihetőleg külső baleset következtében, elvesztette ballába épségét. A bal czombtő kificzamodása állandó bénaságot idézett elő a gyermeknél s nem lehetett tudni, nem lesz-e káros behatással egész testi fejlődésére? Valószínűleg e balesetnek kell betudnunk, hogy midőn 1480-ban Csupor Demeter halála folytán az ország egyik leggazdagabb egyházi javadalma, a győri püspökség üresedésbe jött, az egyházi pálya előnyeire irányult Mátyás figyelme. Talán I. Károly eljárása is lebegett szemei előtt, ki fiát, Kálmán herczeget, épen a győri püspökségben helyezte el; s külföldön szintén rendes szokás volt a gazdag egyházi állásokat fejedelmi bastardoknak adományozni. A törvénytelen születés kánonjogi akadályát hasonló esetekben minden nagyobb nehézség nélkűl szüntette meg az apostoli szentszék előzékenysége.
8. IV. SIXTUS PÁPA ÓLOMPECSÉTJE.
Mátyás tényleg megtette az első lépést Rómában a fölmentés iránt, melyre gyermekének nemcsak születésénél, hanem koránál fogva is szüksége volt. IV. Sixtus pápa, tekintettel a királynak az egyház iránt szerzett érdemeire, mindkét hiány alól megadta a kért fölmentést, úgy intézkedve, hogy János herczeg a törvényes kor eléréséig administratori czímmel húzza a püspökség jövedelmét, az egyházmegye kormányáról pedig ez alatt a káptalan gondoskodjék. Az e felől kiadott bullában, melyet Hunyadi Jánoshoz, a győri egyház admanistratorához intézett; a szent atya ama reményének adott kifejezést, hogy a leendő egyházfejedelem királyi atyja segítségével nagy szolgálatokat fog tehetni a katholikus egyháznak.
De a sors nem pásztorbotot szánt a Hunyadi-ház egyetlen ivadékának kezébe. Mátyás behatóbb gondolkozás után elejtette a püspökség tervét; a körűlmények más, sokkal fényesebb látkört nyitottak meg fia jövendőjéről gondoskodó atyai szemei előtt.
A remények, miket a nemzettel együtt Beatrixhez kötött, nem valósúltak meg; négy évi gyermektelen házasság után a királyné magtalanságával idestova mint változhatatlan ténynyel kellett számolnia. Törvényes örökös hiányában végzete a gyermekre látszott őt utalni, kinek életéhez immár egyedüli lehetősége volt fűzve a Hunyadi-név föntartásának.