IV.
IV.
Weiss és a brassóiak összeköttetése Giczy Andrással. Giczy kineveztetése erdélyi fejedelemmé. Sikertelen békealkudozások Báthory és a brassóiak között.
BÁTHORY megelégedéssel tekinthetett vissza, az egészben csak tizennégy napig tartott hadjárat eredményeire. Igaz ugyan, hogy Hermány falai alatt kudarczot szenvedett, mi e templomkastély gyarló erődítéseit ismerve, nem valami kedvező színben tűnteti fel a fejedelem hadi tudományát s csapatainak harczképességét; de másrészről a fölkelést csaknem Brassó falai közé szorította vissza. Prázsmár és Hermány kivételével a barczasági szász községek kezében voltak; itt elhelyezett őrségei, s a székenként egymást felváltó székelyek csapatai folytonosan nyugtalanították Brassót, s minden összeköttetéstől észak felé elvágták, míg Törcsvár elfoglalásával a Havasalföldre vezető főút kulcsát kerítette kezébe. Brassó ügye határozottan elveszettnek látszott. Ipara és kereskedelme közel egy év óta szünetelt; az élelmezés Havasalföldről a tömösi és ó-sánczi szorosokon keresztűl szerfölött nehezen ment; kimerűlve a folytonos harczokban, s elszigetelt helyzetében kiéheztetve, meghódolása már csak napok kérdése lehetett. Fordulatot csak idegen beavatkozás, első sorban a porta közbelépése idézhetett elő, és ez volt, mit a fejedelem úgy látszik nem igen sejtett, de a mire Weiss már ekkor biztosan számított. Az, a ki e közbelépést kieszközölte és a ki most a brassói fölkelés történelmében Weiss Mihály mellett előtérbe lép: Giczy András volt.
Giczy András egy magyarországi nemes család sarjadéka, kora ifjúságától kezdve a Mágocsi család szolgálatában, a hadi pályán működött. Mágocsi Ferencz szolgálatai jutalmáúl Munkács vára kapitányává nevezte ki, mely állásában nevét zsarolásaival és kegyetlenségeivel bélyegezte meg. Miután állását Magyarországon tarthatatlanná tette, – egy kanonok meggyilkolása miatt számkivettetett – Erdélybe Báthoryhoz menekült, kinek kegyét hizelgésekkel annyira kinyerte, hogy a fejedelem 1611 végén őt bízta meg a portai követséggel.* Föladata volt a portát Báthory diadalairól Forgách és Serbán Radul fölött értesíteni, s ajándékok által a diván tagjait Báthory iránt továbbra is kedvező hangulatban tartani. De Giczy jótevőjének, a fejedelemnek, bizalmával a leggaládabbúl visszaélt. Ez ember egy közönséges kalandor volt, mint sok más hajdúkapitány e korban, e zsoldosvezérek jellemének minden árnyoldalával, minden nemesebb érzelem és magasabb törekvés nélkűl. Hűségről és hazaszeretetről fogalma sem volt; kész volt pénzért bárkinek szolgálatába állani, s ép úgy kész volt pénzért bárkit megcsalni, ha önző érdeke, tetteinek egyedüli rugója, úgy kívánta. Ismerte az erdélyi viszonyokat, a szászok és az urak egy részének elégedetlenségét, mely Brassóban már nyílt fölkelésben tört ki; ismerte a porta és a bécsi udvar ellenszenvét a fejedelem iránt, s miután Konstantinápolyba érkezett, vagy talán már előbb, oly összeköttetéseket szerzett, melyeknek segítségével Báthoryt megbuktatni s magának a fejedelemséget megszerezni reménylte. A konstantinápolyi viszonyokat alaposan ismerte: egy elég hitelesnek látszó adat arról értesít, hogy egyik testvére török volt.* Ő maga személyesen is ismerős volt a portán. 1608-ban erősen izgatott Homonnay mellett, s jutalmúl a portától ajándékot, negyven díszöltönyt kapott.* Most összeköttetésbe lépett Starzer-rel, Mátyásnak portai ügyvivőjével és egy renegáttal, Mehemed agával, Márkházi Pálnak fiával, egy ép oly lelkiismeretlen, kincsvágyó kalandorral, minő maga Giczy volt. Mehemed aga is ismerte az erdélyi viszonyokat; 1611 őszén megfordult Erdélyben; összeköttetésben állott Weiss Mihálylyal, ki bizonyára nem mulasztotta el őt lekenyerezni. Minden arra mutat, hogy az aga volt a Giczy, Starzer és a brassóiak között alakúlt és a Báthory megbuktatására irányzott összeesküvésnek lelke; ő adta Giczynek azon eszmét, hogy mint a Brassóba zárkózott urak és a szászok, helyesebben, mint az ország rendeinek képviselője, lépjen föl a diván előtt a fejedelem ellen. Mert, hogy Giczy konstantinápolyi utazása alkalmával Brassón keresztűl utazott volna és itt az urak és Weiss Mihály beszélték volna rá, hogy Báthoryt elhagyva, a fejedelemséget a maga számára kérje*, teljességgel nem látszik valószínűnek. Igaz ugyan, hogy rendes körülmények között az út Erdélyből Konstantínápolyba Brassón és Tergovisten át vezetett; de már ekkor Brassó nyílt felkelésben állott, s a fejedelmi udvarnál nem számíthattak arra, hogy a föllázadt város a fejedelem követének utat engedjen. Ezt leszámítva, Dóczy levele Mátyáshoz február 16-ról kétségtelenné teszi, hogy Giczy nem Brassón, hanem Belgrádon keresztül utazott Konstantínápolyba.* Az összeköttetést Giczy és a Brassóba zárkózott urak meg Weiss között – ha ugyan már előbb nem állott fenn – a márcziusban Tergovistban Radul vajdánál időző török követ – talán épen Mehemed aga – hozta létre, s valószínűleg ez alkalommal történt, hogy a Brassóba zárkózott urak Giczyt felhatalmazással látták el, hogy mint az ország képviselője lépjen föl.*
BOJTHI i. h. 294., 295. l.
A Stadthannenrechnungen 1612 okt. 19-ről a következő tételt találjuk: Schickt des Herrn Götzi seinem Bruder dem Thürcken so mit dem Herrn Hannes ist. 10 fl.
Velenczei jelentések HAMMERnél, i. m. II. k. 721. l.
SZILÁGYI S.: Báthory Gábor 183. l. és Erdélyi országgyűlési emlékek. VI. k. 60. l.
SZILÁGYI S.: Erdélyi országgyűlési emlékek. VI. k. 60. jegyzet.
Hogy ez február végén vagy márczius elején történhetett, következtethetjük a sűrű levélváltásból Tergovist és Brassó között (Stadthannenrechnungen 1612 február és márczius); s azon körűlmény, hogy ugyanakkor Weiss magyar nyelven ír levelet a Tergovistban tartózkodó csausznak, arra enged következtetni, hogy ez a csausz épen a renegát Mehemed aga volt.
Giczy törekvését a leghathatósabban mozdította elő Starzer, a bécsi udvar portai ügynöke, ki Báthory megbuktatására mindent elkövetett. A barátság a bécsi udvar és az erdélyi fejedelem között soha sem volt őszinte. Báthory nem felejtette el, minő veszedelmet hozott volt rá Forgách támadása, s bár látszólag azután kibékűlt, csak a kedvező alkalomra várt, hogy Bocskay napjait megújítva, az osztrák ház hatalmát Magyarországon megtörje. A portánál azon ajánlattal lépett föl, hogy, ha elengedik évi adóját és negyvenezer aranyat kölcsönöznek, s ha melléje rendelik a havasalföldi és moldvai vajdákat negyvenezer lovassal, a temesvári és egri basákat, a gyulai és szolnoki bégeket, a németeket Magyarország egész terűletéről kiszorítja.* Bécsben mindezt jól tudták, épen a törököktől, kik között, jó pénzért mindig akadt eladója az ily statustitkoknak, s viszont mindent elkövettek, hogy a fejedelem hitelét a portánál megrontsák, ha lehet, letételét keresztűl vigyék. Május 4-ikén Starzer e czélra Mehemed agával irásbeli egyezségre is lépett, mely szerint Mehemed kötelezte magát, hogy közreműködik Báthory megbuktatásában, viszont Starzer az udvar nevében 12,000 tallér jutalmat helyezett neki kilátásba.* Ez összeköttetések segítségével lépett föl Giczy a fejedelem ellen. Miután a magával hozott ajándékokat kiosztotta a diván tagjai között, s miután Mehemed aga az útat előkészítette, benyújtotta a Brassó város és az oda zárkózott urak által kiállított okmányt, mint az egész ország panaszlevelét a fejedelem ellen. Az ebben fölhozott sérelmek részben ugyanazok, mint a melyeket Weiss leveléből a török csauszhoz ismerünk, csakhogy általánosítva vannak, s a panaszt, mit Weiss a szász nemzet nevében emelt, az egész ország nevében emelték. Elpanaszolták a fejedelem erőszakoskodásait: jószágaik, ősi örökségük felprédáltatását és elvételét, nejeik és leányaik meggyaláztatását, a törvények és privilegiumok felforgatását, szóval az egész ország romlását és szenvedését. Itt azonban nem állapodtak meg, hanem, miután nem egészen alaptalan sérelmeiket előadták, vádakkal léptek fel a fejedelem ellen, oly vádakkal, melyekkel Báthory hitelét a portánál tönkretenni akarták; de a melyek hazafiúi szempontból épen nem váltak a fejedelem gyalázatára és az okmány kiállítóinak dicsőségére. Nevezetesen, hogy Temesvár vidékére, tehát török terűletre idegen embereket telepít, hogy az adót a szultánnak beszolgáltatni nem akarja, hogy vonakodik Lippát és Jenőt kezéből kibocsátani, a török szökevényeket nem adja ki és mind a magyar, mind a lengyel királyok birodalmát pusztítja stb. Kérték tehát a szultánt, hogy vegye Erdélyt oltalmába s adjon nekik segítséget a megszabadulásra, azaz Báthory megbuktatására.* Maga Giczy egyenesen azzal vádolta a fejedelmet, hogy elszakadt a portától s a szultán ellen a magyar királylyal és a magyar rendekkel szövetségre lépett.* A Starzer által megvesztegetett Mehemed aga jelentése, melyben elég ügyesen a divánt különösen azon veszélyre figyelmeztette, hogy, ha Báthory tovább is a fejedelmi széken marad, a végképen elkeseredett ország német vagy lengyel segítséghez fordúl, s így német vagy lengyel kézbe esik,* a lázadó urak és a Giczy vádjainak alaposságát teljesen megerősíteni látszott.
HAMMER i. m. II. k. 748. l.
SZILÁGYI S. Erdélyi országgyűlési emlékek. VI. k. 217. l.
ROZSNYAY DÁVID: Történeti maradványai. Magyar történelmi emlékek. Írók VIII. k. 53. l.
Báthory levele a nádorhoz. SZILÁGYI S. Erdélyi országgyűlési emlékek. VI. k. 233. l.
ROZSNYAY DÁVID, i. h. 58. l.
Achmet szultán arczképe.*
Bocskay István s Achmet szultán arczképe a «Conterfet Kupferstich» után készült.
Május 15-ikén a divánban az erdélyi ügyek tárgyalás alá kerűltek. A hangulat Báthory iránt nem volt kedvező. Az ázsiai ügyek, nevezetesen a Perzsia ellen folytatott, még be nem végzett háború a porta figyelmét és erejét keleten lekötve tartotta, s minden bonyodalmat e pillanatban nyugaton kerűlni akartak. A folytonosan nagy terveket szövő erdélyi fejedelem soha sem volt kedvelt ember és most attól lehetett tartani, hogy elkeseredett alattvalói, ha Konstantinápolyban elutasíttatnak, a bécsi udvarhoz fordulnak és ez felhasználja a kedvező alkalmat, hogy régi igényeit a fenhatóságra ez ország fölött érvényesítse. Elhatározták tehát, hogy meghallgatják az erdélyiek kérését, s megengedik, hogy fejedelmöknek Báthory helyett Giczyt válaszszák meg; de súlyos feltételek mellett. Kezes gyanánt testvérét a portán hagyja; átadja Jenőt és Lippát; visszaadja a Temesvár vidékén Báthory által híveinek adományozott falukat; pontosan beszolgáltatja a régi adót, évenként 15,000 aranyat; valamikor a szükség úgy kívánja, maga a fejedelem, vagy valamelyik generálisa tizenötezer emberrel csatlakozik a török hadakhoz, a török szökevényeket kiadja és végre az oláh vajdáktól adót nem követel.* Bármily jellemtelen ember volt is Giczy, óvakodott mindazt, mit tőle a divánban kívántak, aláírni. Belátta, hogy e feltételekkel, melyek Erdélyt a két oláh vajdasághoz hasonló függő helyzetbe sülyesztenék le, az erdélyieket Báthorytól a maga pártjára vonni nem fogná; s még kevésbé nyerné meg a bécsi udvarnak nem nélkülözhető jóakaratát. Reversalisában tehát, melyet a diván számára kiállított, a legmegalázóbb pontokat kihagyta. Mély háláját fejezte ki a hatalmas szultán kegyelmessége iránt s megígérte Jenő, Lippa várainak átadását és a Temesvárhoz tartozó faluk visszabocsátását, valamint az évi adó pontos beküldését; de nem kötelezte magát és az országot hadi szolgálatra, valamint a többi kevésbé lényeges feltételeket is hallgatással mellőzte.* Úgy látszik azonban, a portán ezzel is megelégedtek; mert e reversalis alapján megkapta a szultán levelét az erdélyi rendekhez, melyben ezek felszólíttattak, hogy új fejedelmet válaszszanak. Giczy a szultán fermánját a maga leveleivel együtt azonnal útnak indította Brassó felé, hogy a lázadó urakkal és Weiss Mihálylyal a jó híreket tudassa és őket kitartásra buzdítsa.
ROZSNYAY DÁVID, i. h. 60. l.
ROZSNYAY DÁVID, i. h. 50. l.
Thurzó aláírása.*
ugyanonnan keltezett s ugyan ott.
A brassói nagy templom belseje.*
Cserna K. felvétele.
Míg Konstantinápolyban ez események történtek, Báthory a barczasági hadjáratról visszatérve, Szebenbe május 15-re országgyűlést hirdetett. Giczy árulásáról és a Konstantinápolyban ellene megindított cselszövényekről még nem volt tudomása; de a porta ellenséges hangulatáról már értesítve volt, s hogy nagyobb és könnyen veszélyesebbé válható zavaroknak elejét vegye, minden figyelmét és tevékenységét Brassó lázadásának elfojtására irányozta. Miután a békés kiegyezésre tett kísérletei meghiúsultak, nevezetesen a brassóiak, bár Szent György napjára hódolatukat kilátásba helyezték volt, mégsem mutattak semmi hajlamot a békülésre és hódolatra; elhatározta, minden kíméletet félretéve, a legnagyobb szigorral lépni fel úgy a hűtlen város, mint az ezzel tartó lázadó urak ellen. De a rendek nem voltak oly kiengesztelhetetlen hangulatban, mint a fejedelem, s előrelátva, hogy a szigorú végzések a már különben is elpusztult országra még elkeseredettebb és szerencsétlenebb polgárháborút hoznának, közbevetették magokat a lázadók érdekében. Miután Thurzó nádor is fölemelte szavát és a szászok számára kegyelmet kért, a fejedelem még egyszer engedett. Azon uraknak, kik az országot el nem hagyták, bocsánatot ígért; Brassóra nézve pedig beleegyezett, hogy a város a meghódolásra újabb határidőt kapjon pünkösdig, junius 10-ig.* A rendek a fejedelemmel egyetértőleg követséget küldöttek Brassóba, hogy az országgyűlés határozatát tudassák, s a várost és az urakat hódolatra szólítsák fel.
SZILÁGYI S. Erdélyi országgyűlési emlékek. VI. k. 218. l.
A követség, melynek tagjai Erdélyi István, Cserényi Farkas, Bakó István, Frank György beszterczei bíró és Weyrauch Dávid kőhalmi királybíró voltak, junius 6-ikán érkezett a Barczaságra. Szent-Péterről tudatták a követek a brassóiakkal küldetésük czélját, s miután a brassóiak kezesek gyanánt három senatort és három communitasi tagot Szent-Péterre küldöttek, junius 7-ikén bementek a városba.* De a rendek követei békéltető szándékukkal későn érkeztek. Weiss már ekkor tudta, hogy mi történt Konstantinápolyban. Május 30-ikán Brassóba érkeztek Angyalosy Mihály, Giczy embere, és Görög Demeter, a havasalföldi vajda követe, s meghozták a szultán fermánját, mely az erdélyi rendeknek új fejedelem-választást parancsolt és Giczy levelét, melyben megérkezését török segítséggel közel kilátásba helyezte.* E körűlmény a dolgok állását teljesen megváltoztatta. Ha lett volna is a brassóiak részéről hajlam a kibékülésre, az most teljesen elenyészett. A szultán levele minden kétséget eloszlatott az iránt, hogy ügyöket a portán megnyerték. Weiss és a vele mindenben egyetértő tanács most tehát nem a kibékülésre, hanem a háború erélyesebb folytatására gondoltak, s készséggel ragadták meg az oly annyira kedvezőnek látszó alkalmat, hogy a fejedelem megbuktatására törjenek. Még a rendek által küldött követek megérkezése előtt, junius 6-ikán tudatta Weiss a segesváriakkal a Konstantinápolyból érkezett örvendetes hírt; megküldötte nekik a Giczy levelét is,* s másnap, junius 7-ikén, a követek megérkezésének napján egy emberét, Csukás Istvánt, a vajda követével, Görög Demeterrel Havasalföldre küldötte, hogy zsoldosokat fogadjon.* A harczias hangulat általános volt a városban, s Weiss minden ellenkezés nélkül beleegyezett, hogy a rendek követei megbízásukat a nép elé terjeszszék. Hogy a polgárok cserben hagynák, attól legkevésbbé sem tartott.
A rendek által küldött követség tagjai névszerint felsorolva vannak a Stadthannenrechnungban, 1612 junius 7-ről. A kezesek Brassó részéről a következők voltak: Forgáts Mihály, Honterus János és Katner Bertalan senatorok, továbbá Bánfi Péter, Kozák György és Hettner Márton communitási tagok.
Stadthannenrechnungen. 1612 május 30-ról.
Stadthannenrechnungen. 1612 junius 6-ról.
Stadthannenrechnungen. 1612 junius 7-ről.
Még ugyanazon napon, junius 7-ikén, megtartatott a népgyűlés, a mai nap is Brassó méltó büszkeségét képező nagy templomban, hová Weiss a belváros és a külvárosok lakosait összehívta. A rendek követei először is megkérdezték a polgárokat, hogy hajlandók-e elismerni Báthory Gábort fejedelemnek és akarnak-e neki engedelmeskedni, mire azok egyhangúlag nemmel válaszoltak. Most a követek megkísértették a népet más véleményre bírni; figyelmeztették, hogy minő veszélyek fognak a hódolat megtagadásából a városra háramlani; de teljesen eredménytelenűl. Ha voltak is, kik e lépés veszélyeit belátták, s a biztos békét eléje tették volna a bizonytalan háborúnak; a nagy többség a konstantinápolyi hírek által felvillanyozva, a kibékülésről hallani sem akart. Mindazáltal a követek egy pár napig még Brassóban maradtak. Junius 9-ikén felkeresték Weisst s határozott választ kértek: akar-e békét, vagy sem. Weiss a szultán parancsára hivatkozott, melynek Brassó ellent nem szegűlhet. Felszólította a követeket is, hogy fogjanak vele kezet s használják fel az alkalmat, hogy a hazát a Báthory zsarnokságától megszabadítsák. Ellenkező esetben minden felelősséget a bekövetkezendő bajokért rájok hárított. Felkérte őket arra is, hogy a szultán levelét a rendekkel közöljék. A követek csakugyan átvették a levelet, de azt később nem a rendeknek, hanem a fejedelemnek adták át. Az alkudozások fonala ezzel teljesen megszakadt. Pünkösd másod napján, junius 11-ikén, a brassóiaknak adott határidő leteltével a követek küldetésöket befejezve látván, távoztak a városból.*
NÖSSNER, i. h. 70. l. Bánfi i. h. 258. l. Benknek kézirati krónikája és legbővébben a Brevis Consignatio i. h. 255., 256. l.
