Finomabb kelmék. Selyem. Aranyszövet.
Finomabb kelmék. Selyem. Aranyszövet.
De ez utóbbiak, különösen pedig a «kabadion», készülhettek selyemből is, melylyel a honfoglalás kora előtt már régtől fogva virágzásnak örvendő közép-ázsiai városok, Dsordsan, Bokhara, Merv, Balkh stb. látták el őseinket. Még ha Gurdęzi nem említené is, maga a «selyem» szó bizonyítaná, hogy már a honfoglalás kora előtt kellett ismerniök a magyaroknak. Nem is lehetett valami ritka, melynek használata csupán az előkelő osztályokra szorítkozott; Gurdęzi föntebb idézett helye arra mutat, hogy általánosan el volt terjedve a lebediai magyaroknál; ilyenforma értelemben fejezi ki magát egy másik helyen is, hol azt mondja, hogy a magyarok ruházata szines selyemszövegből készült.*
Gurdčzu ide vonatkozó sorai: «Ruházatjuk színes selyem szövetből készül» s alább: «A leány atyja a vőlegény atyját házába vezeti, s a mije van a menyétbőrökben, nyersprémekben, evetbőrökben, czobolyprémekben, rókabőrben, kamuka selyemszövetben (neki) megmutatja, körülbelül tíz prémes ruhát» (gr. Kuun G. Gurdčzu szövege a magyarokról. M. Akad. Ért. 1894. 227. l. – Ismerik a vogulok is. L. Munkácsi. B. Vogul népkölt. gyüjt. II. 249. – V. ö. Ethnographia. V. 1894. 216. l.)
A bizancziaktól kapták őseink Ibn Roszteh szerint az aranyszöveteket, a virággal átszőtt kamukát, melyért az azovi tengermelléki Karkh vagy mai nevén Kercs, az ó-kori Pantikapaion városban szláv rabszolgákat adtak cserébe.*
Ibn Roszteh sorai gr. Kuun Géza forditása sz. a következők: «A magyarok rabszolgáikat nekik (a rűmiaknak vagyis byzancziaknak Karkhban) által adják s cserében rumi arany szöveteket, színes gyapju szőnyegeket és más rűmi árukat kapnak.» (M. Akad. Ért. 1894. 226. l. L. még Vámbéry A. A magyarok ered. 129. l. – Hunfalvy P. Magyarorsz. Ethn. 201. l. – Gyokori Antal. Századok. V. 1871. 467. l.)
