Hajkarika.
Hajkarika.
Az egyik végükön S idomban visszafelé hajlított nyilt hajkarikák vagy a német régészek által használt elnevezés szerint halántékgyürük pogánykori magyar sirokban csak kivételesen fordulnak elő, így például Nemes-Ócsán és Székesfejérváron, de csaknem valamennyi XI–XIII. századbeli sirban feltalálhatók s nemcsak a magyarországi, hanem a szlávok lakta vidékek régi temetőit is jellemzik. A hajgyürü a népvándorlás korában tűnik föl, úgy látszik tehát, hogy az avarok által divatba hozott hajfonat diszítésére vagy összefoglalására alkalmazták akár maguk a pannoniai avarok, akár pedig az uralmuk alatt volt szlávok olyan módon, mint a velenczei Sz. Márk-templom u. n. indusainál látjuk, a kiknél oldalt a fül mellett leeresztett s összecsavart hajfonatot a hátul lecsüngő fonattal a fültő alatt egy kis karika köti össze (20. 7.). E szerint az Árpádok korában általánosan elterjedt hajgyürü az itt talált, nem pedig a Kelet-Európából behozott viseletmódhoz tartozik.*
Dr. A. Lissauer: A szláv halántékgyürük idomairól. (Arch. Ért. 1891. 333–338.) V. ö. U. o. 1893. XIII. 316–318. Hampel J. Régibb középkor. II. 303–306.
