Karperecz.
Karperecz.
Karpereczet ép úgy hordtak a férfiak, mint a nők s nemcsak a kézcsuklónál, hanem a ruha újjára fölhúzva a felső karon is. A déloroszországi csészetartó szobrok kunjai (20. 5.) s a velenczei Sz. Márk-templom úgynevezett indusai és scythái (20. 7–9.) ilyen a jobb kar felső részére húzott széles lemezü karpereczet viselnek, míg a nagyenyedi Sz. Demeter-képen (17. 1.) s a byzanczi evangelium egyik lovasánál (17. 7.) a kézcsukló van ellátva karpereczczel. Bezdéden, egyik sirban a bal kar felső végén, Csornán a jobb kar alsó végén találták a karpereczet. Mindegyik ezüstből készült, mint a verebi, galgóczi, szolyvai, szeged-öthalmi, tolna-szántói, törteli sat. karpereczek is s valamennyit jellemzi, hogy nyilt végü s egyenletes szélességü lemezt képeznek (16. t. 10., 14., 22.), a lemez vagy egészen sima vagy bevésett központos körökkel van diszítve. Ritkábbak a kerek vagy négyszögü sodronyból készült karpereczek; Kecskeméten az összefont sodrony is előfordul; ezek is nyilt végüek, mint amazok, de anyaguk nem ezüst, hanem sárgaréz.*
Hampel J. A honfogl. eml. 200–202. l. – Arch. Ért. XV. 1895. 253. XVI. 1896. 41, 42, és u. o. 406.
