Női viselet.
Női viselet.
Az igazi hitre tért scythák közt egy térdelő női alakot is találunk (20. 9.), kinek fejrevalója alacsony, féltojásdad alaku süvegszerű főkötőbül áll, mely alul fátyollal van körül csavarva, a fátyol hátul csokorba van kötve s a hát közép részéig érő két rojtos ágban végződik. A nő felső testét, mely körülbelől csak a derékig látható, hossú ujju, bő és szétálló kabátféle födi, a férfiak dolmányához hasonlóan ez is rézsutosan, egyik válltól a tulsó oldalon levő csipő irányában van hasítva, a hasíték szegélydiszítéssel van ellátva.
A nő felső karját ép úgy, mint a férfiakét, széles karperecz diszíti. Hogy ez tényleg karperecz s nem pedig a ruhára varrt paszománt, világosan látható a második indus alakjánál (20. 7.), a mennyiben a kép félreismerhetetlenül feltüntetni, hogy a ruha ujja össze van szorítva a karika által.
Ezekben foglalható össze a velenczei mozaikképek után a XII. századbeli magyar viselet, mely a novgorodi kép (21. tábla) s a déloroszországi kun szobrok egyik csoportjának (20. tábla) tanusága szerint, mint a későbbi századokban, úgy ekkor is a kelet-európai viselethez csatlakozott s attól csak egyes részletekben különbözött, minő pl. az, hogy a kunok megtartották a csizmát s tőlük vagy a bolgároktól az oroszok is átvették, süvegük magasabb volt, mint a magyar volt, mint a magyar s alján prémes karimával volt ellátva. Úgy látszik, hogy egyik kun szobor a csizmaszár is prémmel van szegélyezve. Ettől a keleteurópai viselettől lényegesen különbözik az a viseletmód, a mit a pécsi székesegyház XII. vagy XIII. századbeli domborművei tüntetnek föl.
