A gyapjuszöveteket, posztót leginkább a nyugotiaktól szerezték be őseink. Ezek közt már a XII. század második felében hiressé vált a «coccus infectorius» bogyójával vörösre festett skarlát posztó, a régi magyar nyelven sokorlát, melynek neve nálunk legelőbb Bors ispán nejének 1231-ki végrendeletében fordul elő, hol egy szederjes-barna skarlat szoknyát (tunicam de scarleto bruneto) hagy unokahugának. A skarlát készítésében legelőbb a flandriaiak tüntek ki; az ypresiek vörös, a gentiek barna (szederjes, brunet, burned) skarlátposztót készítettek, amazt egy 1312-ki oklevél ippri posztónak (de pecia panni de Ippri), emezt egy 1286-ki Gantinak (duas pecias de Ganti) nevezi; a posztónak ezt a nemét őseink még Zsigmond korában is Genthnek, Gentinek hivták. Később Regensburg vált hiressé vörös skarlát posztóiról, melyek csakhamar háttérbe szorították az ippri skarlátot. Hires volt a többi németalföldi városban készült gyapjuszövet is, mint a doorniki vagy tournai posztó; a föntebbi 1286. és 1312-ki oklevél dorninak (quator pecias de Dorni, de pecia panni Dorni) nevezi, a Zsigmondkori beszterczei szójegyzékben darni, darnit néven találjuk; az 1286-ki oklevél, mely a szepesi prépost és káptalan közti gyezségről szól, említi még a propri (de Propri) posztót, az 1312-ki pedig, melyben Róbert Károly a Csanád nembeli Miklós mesternek Telegden vámszedési jogot ajándékozott, a haagait, melyet hainak (de pecia panni de Hay) nevez. Szintén németalföldi, arrasi készítmény a németektől raschnak, olaszoktól rasciának nevezett durvább szövet, melyből nálunk különösen szoknyát készítettek s ezt nevezték rázsa szoknyának. Teveszőrből készült posztó volt a kamalin, kamelot vagy csemelet (olasz: camelino, camelotto, ciambelotta), így olvassuk például László esztergomi érsek 1277-ki végrendeletében, hogy gamalinból készült garnaciáját, a németektől garnaschnak vagy garnatschnak nevezett újjnélküli hosszú felöltőjét Fulkamar nevü papnak, kamalin tunikáját pedig Póka mesternek hagyta. Ugyancsak ezen végrendelet említi a kék szinű, nyilván blakáni fusztánt (coopertorium de blauo fustanico), melyet a Zsigmondkori szójegyzékek a szövetnemüek közt dupplernek, duplechnek magyaráznak. A vörös szederjes vagy barna (brunet) és kék posztó mellett van adat még fekete szinű szövetre is, nevezetesen az említett 1231-ki végrendeletben van szó egy fekete palástról (clamis); valószinüleg ezt nevezi a schlägli és beszterczei szójegyzék moritnak, mór színűnek, a mely elnevezés (de panno morit) már egy 1348-ki oklevélben is feltalálható.