Czipellős. Papucs. Saru. Csizma.
Czipellős. Papucs. Saru. Csizma.
A női lábbeli többféle volt, ú. m. czipellős, papucs, saru és csizma. A czipellőst részint a magyar csizmadiák, részint a német vargák készítették; a füles magyar cipellőst szines szattyánból és karmazsinból, a magas sarku részint fűzős, részint csatos német czipellőst fekete kordoványból, fehér kelméből, vörös bársonyból varrták s paszománynyal, gyöngygyel, skófiumaranynyal ékítették. A papucs vagy sárga karmazsinból, vagy pedig vörös bársonyból készült; vele járt a bőrkapcza, melyet a nők gyakran bulyavászonnal vagy selyemmel helyettesítettek; a XVII. század derekától a czérnából vagy szőrből kötött strimfli is előfordul. A ránczos vörös brassai saruról, a mit az erdélyi asszonyok viseltek, már föntebb szóltunk; volt sárga karmazsin vagy kordovány saru is, a mit a leányok hordtak; a borjúbőr sarunak a Dunamellékén volt divatja. A vörös és sárga karmazsin, meg kordovány csizma szintén el volt terjedve; Apaffy Mihály udvarában minden nő kordovány csizmát viselt. A díszesebb női csizmák skófiummal voltak kivarrva. Télen szőrből varrt bolost huztak a lábbelire vagy pedig – a XVII. század első tizedeiben – czombig érő salavárit hordtak.
