Előruha. Előkötő.
Előruha. Előkötő.
A szélesebb s hosszabb előruhákat, meg a keskenyebb s rövidebb előkötőket az egész XVII. század folyamán emlegetik a régi hozományjegyzékek, mindamellett a század első felében, a spanyol divat idején, ritkábban viselték (XXVI. 7. XXV. 10. XXVI. 5. Ellenben V. ö. XXIII. 7–9, 11.), mint a század derekától kezdve, midőn a magyar viselet régebbi hagyományaihoz kezdtek visszatérni. (XXII. 10. XXIII. 6, 10. XXV. 10. XXVI. 11. XXVII, 3, 7, 10. XXIX. 3, 5. 63. 2, 8. 64. 2.) Az előruhát rendesen fehér kelméből, finom gyolcsból, fátyolból, török és lengyel patyolatból s aztán a század elejétől kezdve selyemből, ú. m. atlaszból, tafotából, kamukából és tarczolánból készítették; ritkább volt a fekete fátyolból készült, melyet fehér csipkével láttak el, míg a fehér fátyolra fekete csipke jött; a XVII. század második harmadában a virágos selyem kelméből készült előruhák s előkötők már különböző színüek voltak, mint viola-, király- (élénk piros) s meggyszínü, kék sat. a fátyolt is aranyfonállal vegyesen s arany, ezüst virágosan szőtték. A recze előkötők a XVI. század utolsó harmadától kezdve divatoztak, vagy egész fehéren vagy ezek is aranynyal-ezüsttel elegyesen voltak szőve. Szokásban volt az is, hogy mint a XVI. században, a recze csak helylyel-közzel volt varrva a patyolatba. (XXIV. 5.) Az előkötő és előruha köröskörül szőrből kötött vagy fekete selyem, czérna és aranyos csipkével vagy csipkés arany galanddal volt beszegve; alja rostélyforma volt vagy széles fehér varrással díszítve, ezüst skófiummal kivarrva.
