Gallér. Kézelő.
Gallér. Kézelő.
Az inghez járt a gallér és kézelő. A gallér, mint említettük, előbb – a XVII. század elején – fodros volt, aztán jött a rézvesszős támasztó csipkegallér, melyet 1651-ig említenek a régi leltárak s már a negyvenes években előfordul a lehajtó s az ötvenes években a hólyagos pántlikás gallér. A későbbi évtizedekben teljesen kimentek a divatból. Gallér helyett, mint Apor mondja, az ő gyermekkorában, a nyolczvanas évek táján, a mell fölé varrott vagy rakott gyolcs volt a kis ing sipján, a melylyel a mellett egész torkig befedték. A kézelő vagy taczli a gallérral együtt volt használatban s azzal tünt el; volt csipkés és rézvesszőre csinált kézelő.
