Sarkantyú.
Sarkantyú.
Csizmával, saruval járt a sarkantyú, melyet a XVI. században még felkötve hordtak – az előkelők természetesen ékkövekkel kirakva, aranyos ezüstből s aranyos, ezüstös majczczal vagy szíjjal s csak a XVII. század folyamán kezdték fölszegezni. A sarkantyú a XVI. század első negyedétől kezdve fokozatosan kisebbedett, a széles lemezüek (56. 10.) a XVI. század utolsó negyedében mentek ki a divatból. (V. ö. 53. 1.). A XVI. században csillagos, a XVII. században pedig csipkés tarajjal volt ellátva, a pengős sarkantyúk legelőbb a kuruczkorban tünnek föl. (XXXI. 8.) Bocskay István 1595-ki végrendelete «veréborrú sarkantyú»-ról tesz említést. A sarkantyú rudja a XVI. században rézsutosan állt fölfelé s az u. n. renaissance formánál közepe táján könyökszerüleg volt megtörve, a mely idom a XVI. század vége felé S alakba ment át.
