Suba.
Suba.
A felöltők közül a hosszú suba csupán a XVII. század két első tizedében fordul elő; utoljára 1622-ben, Máriássy Anna ruhái közt találjuk fölemlitve. Rendesen tafota-bársonyból, ritkábban kamukából készítették, bélése többnyire nyest volt, vagy pedig rókamál, s arany-paszománttal prémezték, mellére aranyfonálból kötött vitézkötéses gombokat varrtak.
A kis suba (63. 8.) a XVII. század derekáig maradt asszonyoknál és leányoknál általános használatban; ezen időig (1600–1655.) tizével-huszával vitték hozományba, a XVII. század második felében azonban elmarad a leltárakból – s mint Apor mondja – ekkor már csak a leányok viselték. A kis suba mindössze derékig ért s bő és széles volt, galléra s bélése nyest, nyuszt, hiuzmál, menyét s tengeri nyúlbőr, a nyárit gubás bársonynyal, kamukával is bélelték; elől s hátul vadbőrrel szélesen be volt szegve, a század első felében gyakori volt a paszománt, arany- és ezüst, meg tűzött prém is; kivül arany és ezüst csipkével s kötésekkel volt meghányva.
