22. sz., május 29. POLITIKAI SZEMLE
22. sz., május 29.
POLITIKAI SZEMLE
POLITIKAI SZEMLE
Az apostolok szétoszlottak: a delegáció megitta a búcsúpoharat; szántszándékosan nem közöltük lapunkban a hosszas és unalmas tárgyalásokat, melyek az embernek csak a vérmérsékletét izgatják fel, mikor látja, hogy milyen könnyedén bánnak ott a milliókkal. A delegáció ez idő szerint befejezett működésére is, mint mindig, találó az a bibliai mondás: »és megosztozának vala az ő ruházatján.« Valóban úgy teszünk, mint a mesebeli ember, ki nem csak azt kötötte le az ördögnek, mije van, hanem amije lesz is. A jövő évi költségvetésből törültek ugyan imitt-amott egypár forintot, ott, ahol éppen nem kellett volna: a nevelést, de a nagy tételeknél ismét bőkezűséggel és lojalitásukkal hányták a hadügyminiszteri kielégíthetlen »Moloch« torkába az ország pénzét. Szinte megérzik minden szavazón, hogy titkon azt gondolta magában: »Úgysem az én pénzem; hadd menjen!«; pedig legalább az idén nem lett volna szabad így gondolkozni. És a dologban még a legszomorítóbb az, hogy csupán a magyar delegáció tett így, míg a német lelkiismeretes gondossággal és gazdálkodással törülgette ki a nélkülözhető tételeket. Mintha csak »truccra« szavazott volna nyakra-főre a magyar delegáció, kimutatni akarván nagy legénykedve gavalléros voltát a szegénységben megtört ország zsebéből.
Az összes baloldali, úgy mint jobboldali sajtó és közvélemény megbotránkozása kísérte ezen könnyelműséget.
Nem állíthatjuk, hogy a magyar delegációban is ne lettek volna olyanok, kik az ország sanyarú állapotát s a méltányosságot kiegyeztetni ne óhajtották volna, mint pl. Wahrmann, Széll Kálmán, Zsedényi s a t., de ezek jótékony befolyását egyszerűen leszavazták. S emiatt leginkább a felsőházi tagokat, a »mágnás kompániát« lehet okozni.
Valóban ilyenkor tűnik ki a delegáció intézményének, melyet, mint egy ízben magát kifejezte Bismarck, még ő is irigyel tőlünk, * hallatlan célszerűtlensége. Mert ha már az nem volna is hiba, hogy a delegáció, mely legfontosabb érdekeinkről, pénzünkről határoz, senkinek sem felelős, még az országgyűlésnek sem: még akkor is elengedhetlen hiánya ez intézménynek, hogy szakképzetlen, dologhoz nem értő s a mívelt európai arisztokráciától végtelen messzeségben elmaradt mágnásainknak (tisztelet a kivételnek) azokban szerepet, sőt döntő befolyást ad.
* Ha irigyli – vigye el magának. Szerk.
Vagy a delegációt, vagy a felsőházat »brennelni« kell. Másképp meg nem élünk. Egyébiránt legjobb volna mégis mind a kettőt!
