július 18. 197. sz.,
július 18.
197. sz.,
197. sz.,
A »Magyar Hirlap«, melynek születését és életfolyását mély homály födi, ismeretes kombinatív tehetségéről, mely kiterjeszkedik a Tiszáék-tárcájától le egészen a tenger fenekéig és keresztül lát az emberi szívek és vesék redőin, mely mint a spongya magába szív minden port és sarat…
A »Magyar Hirlap« úgy találta, hogy most nagyon divatos dolog a muszkát szidni, de minthogy a politikai rovatjában, ahol helyén volna, nem teheti, mert ott olyan az ő akarata, mint a Bernáth Gazsi szobájában a bútorok, melyek csak krétával voltak oda rajzolva, az újdonságok közé kanyarított pikáns történetet egy Budapesten időzött orosz hercegről.
Elmondatik abban, hogy a herceg nem volt egyéb, mint kém, s itt azért fúrta be magát a magyar mágnások barátságába, hogy minél több titkot tudhasson ki tőlük. (Ugyan miféle titkot?)
Egyszóval a »Magyar Hirlap« csúnyán kompromittálta a hírhedt magyar vendégszeretetet, melyet talán soha egy idegen sem érdemelt meg jobban, mint a derék orosz főúr, ki egészen otthon érezte magát köztük.
Ahhoz, hogy egy ember becsületét csak azért tegyük pellengérre, mert az az ember orosz – valóságos muszka természet szükségeltetik, ami a »Magyar Hirlap«-ban bőven megvan.
Mint halljuk azonban, könnyen megesik, hogy a herceg barátjai meg találják kérdezni a jólértesült, érdemes laptól:
– Kend az az Alvincy? Honnan szedi kend az »értesüléseit«?
