26. sz., január 26.
26. sz., január 26.
A párt-konferenciából
Szontagh Pál is egyre alább-alább süllyed a mamelukságban. Még sokra fogja vihetni idővel.
Ő úgymond pártolja a kiegyezési törvényjavaslatokat, mert ha ez a kormány megbukik, bármely utána következő sem találna jobb megoldást.
Pali, Pali! Hát ez is argumentum?
*
Szegény nógrádi Szontagh, milyen szépen beleöregedett ős is a simplex udvaroncok csoportjába.
Csodálatos játéka a természetnek!
Teljes életében az a megrögzött szokása volt, hogy tarokkozás közben mindig a kisebb ütő-kártyákat adogatta ki előbb, a nagyobbakat utoljára tartogatván.
Mért, hogy mégis megfordítva cselekedett politikai pályáján?
A nagy tarokkjait már rég kiadta, s most csak hitvány pubok vannak a kezében.
Nem üt velök semmit, legfeljebb arra jók, hogy beleschmierolja a Tisza ütéseibe.
Aztán milyen rettenetes kétségbeesett logikája van!
Hogy valaki azért ragaszkodjék a rossz kártyájához, melyen bizonyosan veszíteni fog: mert hátha a következő osztó még rosszabbat ad!
Ez már mégis nagy elmegyengeség egy horpácsi embertől!
*
Igaz, hogy minden jó tarokkista babonás és hiszékeny. Szontagh Pált alkalmasint az csábította el, hogy Várady Gábor már előre azon indokból pártolta a javaslatot, mert Tiszának nagyon szerencsés keze van.
Lehet. Mióta a Depretis kesztyűje van ráhúzva.
*
Legokosabb férfiú azonban mégis a lefolyt miniszter, az aranyszakállú és az ezüst szavú Tóth Vilmos, kit különben már fölösleges is e jelzőkkel ellátni, amióta ártalmatlanabb névrokona Pauliny Tóth Vilmos örök időkre kibékült a magyarokkal.
Hát mondom, a rosszabbik Tóth Vilmos: külpolitikai szempontból kívánja a törvényjavaslat elfogadtatását.
Pedig ez a szempont nem annyira a külpolitika szempontja, mint inkább a politikai szemtelenség külön pontja.
M th K n.
