EGY HŰ POSTÁS
EGY HŰ POSTÁS
Az Elvira kisasszony pincsi-kutyája, a kis Cukri, mikor úrnőjével és a gouvernante-tal a réten sétál, mindig beszalad az Aladár úrfiék kertjébe is. A szűk rácson is könnyedén átcsúszik ő, s rendesen megtalálja ott az Aladár úrfit, akinek a zsebe tele van mindenféle jóval az ő számára, s aki mikor végig simogatja, rendesen egy levelet is tesz a szájába.
A kis Cukri tanulékony és okos.
A levelet szélgyorsan viszi, lehetőleg úgy, hogy senkivel se találkozzék.
Aztán ravaszság is van benne.
Mikor kis úrnőjét és a nevelőnőt megpillantja, ötven lépésnyire megáll; ha mindaketten jönnek feléje, elszalad, ha maga a kisasszony, bevárja.
Tudja, kinek szól a levél, s azt is tudja, milyen veszedelem származhatnék abból, ha a mademoiselle is meglátná azt.
Nem is látja, nem is tudja azt meg senki.
Mert a kis pincsi olyan helyes szerelmi posta, aminőt csak kívánni lehet. Még az a rettenetes nagy előnye is megvan az emberek fölött hogy nem tud beszélni.
