178. sz. augusztus 9. A HIRADÓNAK
178. sz. augusztus 9.
A HIRADÓNAK
A HIRADÓNAK
kár hajhászni a polémiát. Valaki alaptalanul elhitette vele, hogy abban erősebb, mint egyebütt.
Pedig a polémiákból igen kevés haszna és gyönyörűsége van a közönségnek.
Ma ismét »Nem K. H.« aláírással jelenik meg egy cikk, mely személyeskedésbe csap át.
Én a piszkolódások terén nem követem azt az urat, de még másnemű polémiába sem, mert nem lévén sem dominiumom, sem államhivatalom, egyedül irodalmi foglalkozásom után élek nagynehezen, s nem érek rá vidéki újságlapok egyes munkatársaival hosszantartó polémiákat folytatni; de meg ambíciómat sem képezi.
Mert mi célja is lenne?
Hiszen az illető úr nem tesz egyebet, minthogy meglehetős rossz stílusban parasztikus hangon és ponyvai ízetlenséggel kiérezteti cikkéből, hogy őhozzá képest én csak zöldeket tudok írni, s hogy ő annyira összezúz eszmékkel, nagy gondolatokkal és hatalmas írói tollával, hogy meg se bírok moccanni.
Vajh ki ő, ki ilyen magasan ragyog fölöttem a magyar literaturában és az írás mesterségében?
Jókai, Gyulai, vagy tán az ősz Csengery? Óh nem! Ő, ha nem csalódom, Lévay Béla vagy Lévay Ferenc úr.
…Hát csak hadd higgye ezt is. Nekem még a csendes téboly fölött sincsen rosszalló szavam, mert csak azt veszem ki belőle, amit már úgyis tudtam, amit Madách mond: »hogy az ember gyenge…gyenge«.
