73. sz., március 28. FARKAS ANTAL ÚR
73. sz., március 28.
FARKAS ANTAL ÚR
FARKAS ANTAL ÚR
naivsággal párosult ügyetlenséggel cáfolgatja a színházügybeni múltkori fölszólalásunkat. Ez már az ötödik közlemény a »Hiradó«-ban, melyet e fölszólalás involvált. De valamennyi közt a mai a leggyarlóbb. Minthogy azonban még egy hatodik közleményt is ígér (a lángelmék szaporák – mondja Mirabeau), s ráadásul bizonyosan ír még egy hetediket is, csak hadd mulassa magát, mi azzal nem törődünk, s még kevésbé tehetjük azt, hogy Farkas úr cáfolgatásával töltsük a drága időt, hanem egyszerűen fönntartjuk minden előbbi állításunkat. Isten mentsen, hogy polemizáljunk. A stílus ellen kellene-e azt tennünk inkább vagy a tartalom ellen? Egyik sem vinne célhoz, aki ilyet ír, hogy »indokolatlanul követelődző« s olyanokat hisz el, s akar másokkal elhitetni, hogy egy lemondásnak mindig az az indoka, amit a lemondó a lemondási okmányába jónak lát kiírni, azzal bajos disputálni. A Színügyi Választmány indokaira, melyeket Aradi mellett fölhoz, legkevésbé sem voltunk kíváncsiak, mi nem azokat az indokokat keressük, amelyeket a volt elnök úr terjesztett be a tanácshoz, hanem azokat az indokokat, amelyek Aradi úr négy szavazatát hozták. Különben bevárjuk, hogy Farkas úr megírja legutolsó cikkét, s akkor talán még egyszer szóba állunk vele, úgy, ahogy megérdemli az ilyen polemizálási viszketegség.
