I. A SZÍNHÁZ KÖRNYÉKE
I. A SZÍNHÁZ KÖRNYÉKE
Amerikában a »Fehér ház« lett nevezetes arról, hogy az államfő lakik benne. Szegeden a »fekete ház« vált híressé az által »is«, hogy közvetlen mellette fekszik a színház.
Ezen külső ismertető jel nélkül nincs ember, aki ismeretlen lévén Szegeden, ráakadna abban a pajtában a művészet csarnokára.
Már maga az oda vezető kifli alakú utca is olyan, mint a granadai cigány város, nemcsak azért, mert tele van sárral, piszokkal, gödrökkel. Hatalmas szemétbuckák domborodnak ki itt-ott. Éjjel a lámpák nem égnek, nappal pedig lehetetlen arra közlekedni, mert ezt az utcát mindenki a maga udvarának tekinti. Keresztülfektetik a fűrészelők a gerendát, a színházi szertárból kihordják az utca közepére a tárgyakat. A Fourchambault család bútorait itt porolja két színházi szolga. Röpülni tudjon, aki itt baj nélkül akar keresztülmenni.
De hát ha mégis ott van a színház, úgyszólván összes mulatságaink központja, minden ember ötször-hatszor fordul meg hetenkint, lábficamodási katasztrófának téve ki magát.
Lassankint úgy lesz az már, hogy az ember ha színházi bilétet vált, a testamentumát is elkészíti s letéteményezheti a rendőrségi hivatalnál.
A rendőrség külön ilyen végrendeleti osztályt állít majd föl – de a kifli alakú utcát ki nem igazíttatja a Herkó páternek sem.
