AZ ÖREG BARNUM
AZ ÖREG BARNUM
Ez pedig Renz, aki rettenetesen érti azt a mesterséget, hogy kell a publikumot becsapni, mikor az érdeklődés lankadni kezd a pajácái iránt.
Vannak neki vékonyabb, vastagabb és legvastagabb griffjei.
Sőt néha odáig is megy vakmerősége, különösen Pesten, Bécsben, hogy őfelségét a királynét keveri be a játékba.
No, ha ez se hat, akkor már nem hat semmi.
Ez azonban mindig hat; de mi, akik királynénkat szeretjük, megköszönjük szépen a vén Barnumnak az ilyen stikliket.
*
Valahányszor Renz Budapesten van, megüti rendesen a nagy dobot… A királyné ekkor jön, a királyné erről beszélt vele, most a lovait nézte meg, majd magához hívatta, nemsokára ő megy oda új lovakat bemutatni, s száz meg száz svindler ötletet ereszt fel, kivált a kőnyomatú lapokban.
Sikerült is e tapintatlanságokkal azt a vélelmet terjeszteni el, különösen a németek közt felséges királyasszonyunkról, hogy szenvedélyesen szereti a cirkuszosokat, a cirkuszlovakat és hogy egyéb nem is érdekli.
Pedig őfelségét éppúgy érdeklik a nemesebb mulatságok is; a hazai művészetek, az irodalom. Csakhogy ezen a téren nincsenek olyan élelmes csontok, mint Renz úr, akik ezt a reklám kedveért úgy el tudnák kürtölni, hogy százszorosan megnagyobbodjék.
*
Ma ismét hozza a kőnyomatú a nagy Renz legújabb szándékát ezzel a címmel: »Renz a királynénál.«
A lapok persze mind át fogják venni és megint olvasni fogja a publikum a királyné nevét a Renz cirkusszal összeköttetésben, mint még bizonyosan olvasni fogja a pesti szezon alatt igen sokszor, akár érdeklődik a királyné a cirkusz iránt, akár nem.
Ezúttal azt jelenti csak a kőnyomatú, hogy a dicső Renz a jövő kedden tisztelegni fog a királynőnél s két lovat mutat be és meghívja a cirkuszba őfelségét!
S mindez viseli azt a hangzatos címet:
»Renz a királynénál.«
De hátha még be sem eresztik?
Mindegy.
Renz úr azért talál módot, és eszközöket tovább is hurcolni mint reklámot a legbálványozottabb nevet Magyarországon.
A lapok pedig segítenek neki hozzá.
