BANKETT AZ ÍRÓI KÖRBEN
BANKETT AZ ÍRÓI KÖRBEN
– Munkácsy tiszteletére –
Azt a címet lehetne adni e tudósításnak, hogy »Munkácsy otthon«, mert itt igazán otthon volt; itt nem azt suttogták, kiabálták: »Hol van Munkácsy? Merre van Munkácsy? Kivel beszél Munkácsy?« – hanem: »Hol a Miska? Merre van a Miska? Keressük meg Misit!«
Misi pedig ott volt és jól mulatott, dacára annak, hogy a kimerültség ott ül rajta s még az arcát is megdagasztotta, szemei jóformán ki vannak gyulladva az álmatlanságtól s elvesztették minden fényüket.
Nagy virtus is kell ahhoz, hogy valaki végigszenvedje azt a sok virrasztást, amit Munkácsy; ha csak magyar embertől, Gyömbér Jánostól telt ki az, hogy hetven napig aludt, az is csak magyar embertől telhetik ki, hogy tíz napig folyton talpon legyen. S milyen talpon-létel ez! Örökké szeme közé nézni a dicsőségnek!
No, hanem a feleségén nem látszik semmi kimerültség. A kedves menyecske olyan üde, olyan élénk, mintha csak ma kezdené. Hja hiába, a francia vér!
Párizs egy báléj!
Hogy kik voltak az estélyen Munkácsyékon kívül?
Elég csak Jókait, Lisztet s Erkel Ferencet említenünk, miután a teljes névsort úgyis lehetetlen volna ide írnunk.
Az estély hangversennyel kezdődött, mely vacsora után folytatódott. Komócsy felolvasta Munkácsyhoz írt ódáját, Jókai egyik regényéből olvasott fel egy fejezetet, Krisztinkovich Béla zongorázott, Máté István hegedült.
Ezután bankett következett, melynek folyamán először Jókai köszöntötte fel igen szépen Munkácsyt, majd Feleki, P. Szathmáry Károly, Ágai Adolf, Komócsy József mondottak sikerült beszédeket; de Munkácsy beszéde tett Jókaié mellett legnagyobb hatást; óhajtását fejezte ki, hogy minél előbb eljöjjön az idő, midőn a magyar festők itthon hazát találhatnak s megtelepedhetnek.
A társaság vacsora végeztével a táncterembe ment át és itt szerencséje volt Wiltné remek hangjában gyönyörködni s Ágai humoros hegedűjátékán mulatni.
A mulatság éjfél után javában folyik s bizonyára csak reggel felé ér véget.
