II. Hogy készül a vasút?
II. Hogy készül a vasút?
A városok napja volt. Még pedig a vízi városoké.
A szentesiek vasutat akarnak. Ott volt egy kemény deputáció a főemberekből. Balogh és Sima vezetése mellett. Horváth Gyula boldog volt, hogy egy egész várost protezsálhatott. A szentesiek pedig boldogok voltak, hogy egy mameluk, Horváth és egy ellenzéki képviselő, Törs van a hátuk mögött. Már itt csak nem történhetik semmi hiba!
Aztán milyen rokonszenves ember mindkettő. Kemény szív kellene ahhoz, hogy ezektől megtagadjon valamit a kormány. Én egy folyosói székről néztem azt a csodálatos műveletet, hogy miképpen készül egy vasút. Hát nagyon egyszerű az egész.
Horváth Gyula beszél egy negyedóráig Hegedüs Sándorral, s ezzel a sínek már le vannak rakva.
Azután átszalad a miniszterelnökhöz. Azzal is beszél két percig. Ezáltal a hidak vannak megépítve.
Akkor lóhalálban átrohan a reggeliző pénzügyminiszterhez: azzal is beszél három percig.
S mire visszatér a miniszteri szoba előtt hagyott deputációhoz, ott már az az érdekfeszítő kérdés van felírva minden arcon:
– No, hát meg van-e a vasút?
A Horváth Gyula arcáról azonban nehéz leolvasni az »igen«-t. A »nem«-et még nehezebb.
Hanem a szülési aktusnak már vége. A vasút már vagy megvan, vagy már meg se lesz.
