I. A felirati vita furcsaságai
I. A felirati vita furcsaságai
[okt. 22.]
Haviar Dániel (akit nem tudom milyen kicsinylésből »Dani«-nak hívnak a pártjabeliek) ma tartotta szűzbeszédét.
Nagy robosztus alak, hosszú kétfelé választott szakállal. (Denique Németh Albertnak a szakálla legalább mégis bejutott.) Már jó hír előzte meg, mielőtt »föllépett« volna. Ő és Enyedi Lukács képezik a párt ez idei, úgynevezett akvizícióját. Így biztatja Mocsáryékat a remény.
Hanem úgy látszik, az egyik nagyon vidékies, a másik pedig nagyon európaias.
Eddig egyforma várakozások fűződtek hozzájok, de most már Enyedi előnybe jutott; mert még nem beszélt.
Haviar különben úgy látszik, jelentékeny erő, habár a mai beszéde ha csinos volt is, egy kicsit ismerős. Hallottuk mi már ezeket a dolgokat sokszor, hol jobban, hol rosszabbul.
Hangja nagyon szép, érces, öblös, de mégsem annyira, mint a Vámosé. Mert az olyan erősen beszél már, hogy a saját hangjától nem hallani. Irigyelte is tőle Kőrösi Sándor.
– Ejnye de ismerős hang ez! – mondogatta tünődve. – Hol hallottam már én ezt a hangot?
Végre kisült, hogy szakasztott az ő hangja. Mert vannak a parlamentben ilyen tüneményes hasonlatosságok. S még hangban hagyján, hanem sokkal kellemetlenebb arcban s alakban hasonlítani valakihez.
Hát még ha az a valaki éppen Bausznern Guidó!
Mikor e vita folyamán bevégezte hosszú beszédét, meglátja a folyosón Jókai Mór, utána iramodik, s meggratulálja.
– Nagyon szép volt a beszéded!
Bausznern csodálkozva veti rá üveges kék szemeit.
– Az én beszédem?
– Nos igen. Hát mit csodálkozol? Talán te is rám akarod fogni, hogy bent sem voltam, hogy nem hallottam, mint ahogy a »Hon«-ra ráfogták, hogy nem olvasom.
– Nem, de én még nem beszéltem.
– Mit? Nem beszéltél? – hökkent meg Jókai, kényelmetlen pozícióba jutva. – Ejnye, hát engem akkor rosszul informált Hegedüs. Hisz csak az imént mondta, hogy Bausznern beszél odabenn.
– Az meglehet – szólt az mosolyogva –, de én báró Huszár vagyok.
Jókai restellte a személycserét, s elindult megkeresni Bausznernt.
Meg is találta egy jó negyedóra múlva a miniszteri szoba környékén.
– Képzeld csak, hogy jártam egy hórihorgas úriemberrel, akit te helyetted gratuláltam meg.
– Bocsánat – mondá a hórihorgas úriember –, de én még most is báró Huszár vagyok.
