II. A módosítók harca
II. A módosítók harca
Ezen mulatságos esemény után, melyet a krónikák számára leírtam, áttérhetek a mai ülésre, mely egy szomorú eseménnyel kezdődött.
Hiszen tudják önök miről van szó. Egy kis új kölcsönről.
De ne időzzünk e kellemetlen indicensnél. Kell. Punktum. (Ha mi nem bírjuk, majd megfizeti értünk Egyiptom.)
Ezen művelet után, melyet két előadó támogatott (úgy látszott nekem e két beszéd közben, mintha valahol a Rotschild palotája előtt ácsorognánk), a harmadik előadó lépett fel a ketrecbe, Dárdai a »nagy üldögélő«, piros mosolygó képe szinte mondani látszik:
»Menjünk, uraim, ismét falura.«
S valóban mindjárt üdébb levegő csapja meg arcunkat. Falun vagyunk. A notárius uram lépked el előttünk a kampós botjával. Látjuk öregbíró uramat, éppen most tömte meg a pipáját, kicsihol, rágyújt s egykedvűen eregeti a füstöt, mert hát minden semmi, minden csak füst a világon és éppen csak a füst valami…
Az okos, jövőbe látó törvényhozó urak végigvezetnek az egész községen. Feltárják csendes életét, apró bajait, sopánkodnak, erősködnek, mindenik a maga pápaszemét kínálja: ezen az üvegen át szebb a kilátás.
Csak úgy hullanak a módosítások. A miniszterelnök alig győzi őket kiparírozni, de mégis győzi, bámulatos elevenséget és dialektikát fejtve ki. Olyan apróra tudja a község organizmusát, mintha sohasem látott volna várost – akarom mondani, mintha örökké falun lakott volna.
Mindenki módosít, kivévén Mocsáryt, aki kényelemszerető: ő csak törül. (De a spongyája nem fog.) Módosít Szederkényi, módosít Enyedi Lukács, aki több képviselőt akar a nagyobb községeknek. A módosítási láz még az előadón is kitör: ő is módosít a 30. §-on.
Gróf Tisza Lajos csendesen ül székén, a Deák Ferenc helyének szomszédságában, egy kicsit unatkozik, mikor megüti a fülét, hogy asszonyokról van szó.
– Hiszen ez az én témám!
S rögtön segít a tisztelt Háznak eltalálni a helyes szövegezést, kizárván a férjes asszonyokat a virilistaságból, nem adván meg arra a jogot, csak a hajadonoknak, özvegyeknek és elváltaknak.
(Szegény férjes asszonyoknak most már kettős baj – egy az, hogy joguk nincs, más az, hogy férjük van.)
Ezen udvariatlanság után, melyet a legudvariasabb gentleman követett el a férjes nőkkel, Olay, Horánszky, Barla, Szederkényi, Thaly jöttek hosszú sorban, s olyan ragadós lett a módosítási nyavalya, hogy még Tisza Kálmánra is átragadt a járvány, s belemódosította a 33. paragrafusba »akadémia« helyett »akadémiák«.
De persze ez is taktika volt.
Hatott.
Micsoda? hökkentek meg az ellenzékiek. Hát ő maga is módosít már a saját törvényén? Hüm! Ő is nekünk segít már? Akkor hát ne segítsünk neki: ne módosítsunk többet.
És nem is módosítottak azontúl.
