A T. HÁZBÓL [jan. 14.]
A T. HÁZBÓL [jan. 14.]
Ez az a nap, amikor mindenről lehet beszélni. Amerika fölfedezéséről, a Mtesa király háromszáz feleségéről, az avarokról, a milánói dómról – sőt még a költségvetésről is.
Az első szónok Helfy volt.
És ez természetes is.
Hiszen minden évben ő az első szónok a költségvetési vitánál.
Minden évben elmond egy okos, kritikailag boncoló beszédet.
És minden beszédében van egy szójáték és egy adoma.
A szójáték most is megvolt (La bourse et la vie), de az, adoma ezúttal elmaradt.
(Nem csoda, hisz annyira kifosztogatott bennünket a kormány, hogy már adomáink sincsenek.)
A habarékpárt Horánszkyt küldé elsőnek a tűzbe, ki hosszasan, élesen támadta a költségvetést, hömpölygette, szétszedté, kárhoztatta és azután elfogadta.
A Házban csak kevesen voltak. A folyosó pedig egészen néptelen volt. Vizsolyi kétségbeesve kukkantott be néha az ajtókon: az üres jobboldali padokra.
A hó finom pelyhekben egyre hullongott. Gonosz egy állapot. A hófúvások megakasztják a közlekedést. A mamelukok otthon rekedtek, nem jöhetnek.
Hátha mégis fordulhat a kocka! S a kormánypártiaknak kell beszédekkel kihúzniok az időt. De ez mély titok. Mert ha megtudják, még azok is elszaladnak, akik itt vannak.
Végre délután egy óra felé megszűnt beszélni Horánszky, és legott megszűnt esni a hó is.
Ha szabad egy »diner«-hez hasonlítani a mai ülést (s miért ne volna szabad, ha Tisza megengedi?), akkor a Helfy és Horánszky beszéde voltak a tartalmas hús-eledelek.
Utánok jött a tészta (töpörtős csusza), a Lipthay Pál orációja.
De a töpörtő avas volt.
Végtelen unalom terjengett el a t. Házon. Csupán egyetlen ember jegyezett szorgalmasan e beszéd alatt, – Hazafi Veray János a karzaton.
Következett a Győrffy Géza humoros beszéde: a konfekt. Végre Csanády Sándor állott föl:
Ez volt a törköly-pálinka.
Vadnay Andorban megvolt az a kegyetlenség, hogy még beszélni akart volna.
De Péchy Tamás jószívű ember. A Ház órája éppen elérte a kettőt. Hazaeresztette a hallgatóságot ebédelni.
