AZ ÉN KIS VILÁGOM
AZ ÉN KIS VILÁGOM
Ez már a negyedik vagy ötödik előszó, melyet rövid idő óta fiatal írók könyve elé írok.
Hát biz ez már így fog menni, mert Magyarországon annyira vagyunk, hogyha valaki könyvet mer írni, mindenekelőtt megkér egy öregebb írót, hogy az kérjen azért bocsánatot a t. c. közönségtől. Attól a közönségtől, amely nincs.
A nemzeti literatúra hanyatlik: a nővilág idegen mintákon indul, az olvasóvilág ellenben nem indul meg semmire. A közöny jégkérge borítja a különben is tövises mezőt.
Valaha még legalább azt mondtuk: az írónak nem jut kenyér, babért kell a homlokára tenni.
De a babérerdőket azóta kiirtották a lovarnők és balerinák számára.
Később azután úgy szólottak: »Az íróké az aranyélet, szabadon röpülhetnek a felhőkben.« A felhőket nekik tagosították.
Ma azonban már a felhőket is elvették tőlük a politikusok.
Nem maradt többé semmijök – még az a bátorság sem, hogy megjelenhessenek. Egy előszóval kell a létezést megvédelmezni. De ki védelmezi majd meg az előszót?
Mindegy. Fogjunk hozzá.
Íme uraim és hölgyeim, egy vádlott, egy új könyv és egy új név!
Ah, de minek is mondom, hogy új név, hiszen önök előtt minden írói név új, s önök minden íróval szemben a régiek.
Maradjunk a vádlott bemutatása mellett.
A vádlott előélete: feddhetetlen. (Így már jobban megértik, hogy még eddig nem adott ki önálló kötetet. )
Életkora: Úgy vagy négy-öt év óta írogat tárcákat, rajzokat a lapokban.
Neve: Bogdanovics György. Hanem itt már hamisítás forog fenn, mert Bogdanovics György tulajdonképpen Bogdanovics Krisztina, Beksicsnek, a kitűnő publicistának és képviselőnek neje.
Talán nem is elég tapintatos eljárás tőlem, hogy elárulom, kit fed ezúttal a férfiruha.
Vádlott bizonyosan azért választotta a férfi nevet, hogy könyve jobbnak láttassék: mert csodálatos az, hogy a hölgyeket szívesebben hallgatjuk a férfiaknál, ha a szalonban csevegnek, nyomtatott betűkben pedig a férfiakat hallgatjuk szívesebben. Nem látom be, miért van így – de így van.
Én ellenkezőleg azért árulom el inkognitóját, mert ez a könyv kétszerte jobban megkapja az olvasót, ha tudja, hogy egy nő írta.
Mert ebben a könyvben, az író nevét kivéve, minden igaz az utolsó szóig. Igazak az alakok és végre az élet, amit fest. Nincs benne semmi a nőírók hibáiból és bizonyos fokig benne van minden a férfiírók erényeiből. Élénken, érzéssel ír és kolorittal, de sehol sem csap át a beteges szentimentalizmusba.
Védencem, tisztelt közönség, több mint közönséges műkedvelő, kit a hiúság kicsinyes láza vitt e veszedelmes és bizonytalan útra, ő határozott tehetség, akinek könyvét élvezettel olvashatja el mindenki.
Elösmerem ugyan, hogy bűnös (mert nálunk még a gyenge nemnek nem szabad velünk, a teremtés urával versenyre szállni), de isten neki, ha már megtörtént, olvassák el a könyvét és ítéljék el, amint megérdemli, egy sikeres írói pálya elszenvedésére.
