A varróleány
A varróleány
Még nincs »fölfedezve«. Még vígan szökell föl a lépcsőkön a harmadik emeletre, ahol egy mérges arcú vénasszonynál varrogat. Még oly ártatlan, hogy félretört sarkú cipőkben jár, s a kabátkája a könyökén, igaz, hogy alig látszón, ki van szakadva.
Még nincs fölfedezve, pedig csinos kis lépcsőházi vadrózsa. Pompás nagy fekete szeme van s pajkosan mosolygó szája. De még most valószínűleg azon mosolyog, hogy milyen nagy élvezet lesz odafönn elszürcsölni azt a kávét, amit egy kis barna bögrében visz az emeletre.
Mert tíz esetben kilencszer ilyen barna kávésbögrével kezében látod a lépcsőházban.
Amint fölsurran a sötét lépcsőházban, olyan, mint a napsugár, mely végiglejt a lépcsőkön, s igaz, hogy már megfordulnak az emberek, amint elhalad mellettük.
Az is kétségtelen, hogy nemsokára »fölfedezik«. S ő is megjárja a »lépcsők útját«, mint többnyire pályatársai.
Az az út igen rövid. A harmadik emeleti lakásból a második emelet szobáiba vezet, azután a második emeletről az elsőre. S végül egy napon levisz egész – a földszintig.
Hanem ezt az utat ismét a harmadik emeletről kezdi… s összezúzva ér le a földszint kövezetére.
Ezt a sorsot alig kerüli ki (hacsak a földszintnél is mélyebbre nem esik), mert nagyon szép s nagyon ingerlőn tud tipegni a lépcsőkön félretört sarkú cipőiben.
Első fölfedezője
