A PÉK MINT ORVOS
A PÉK MINT ORVOS
(Bohókás történet)
Az elménckedési viszketeg minden valószínűség szerint olyan régi, mint a világ. Elmés emberek mindig voltak, és csak a témák változtak az idők folyamában.
Pedig éppen azt volna érdemes tudni, hogy példának okáért ki vagy mi volt az antidiluvianus stichblatt?
Mert az özönvíz utániakat körülbelül tudjuk.
A legrégibb magyar elbeszélő írók (a negyvenes években) az omnibusz-kocsik és kocsisok ellen csillogtatták gondolataik rakétáit. Nem is volt igazi talentum, aki egy sziporkát nem bírt megereszteni az omnibuszlovak lassúságára.
Az ötvenes években merész tehetségek kitaposatlan útra csaptak át: a szerencsétlen pékeket kezdték ki. (Ez volt a magyar Boulangerizmus.)
Még most is találni garmadaszámra, részint írásban, részint képekben gúnyolva e derék céh tagjait; mikor a kifli nagy és a pék sovány, mikor a pék kövér, a kifli sovány, hozzá lévén rajzolva mindjárt a nagyító üveg is a kiflihez. Akinek a fejében egy pékellenes ötlet megfogamzik, az már lángelme.
Ugyan ez évtized felé véget ér a szerencsétlen pékek üldözése, s minden attikai só az anyósok szemébe freccsen. Irtó hajsza indul meg e többnyire jóravaló, ártatlan asszonyságokra.
Pedig ez elég rosszul volt cselekedve: mert ha meggondolták volna a tárcaírók, hogy az imádott leánykából is (kihez bús, méla akkordból epedő versezet cseng-bong a lap elején) egyszer, valamikor anyós lesz, bizony elnyelhették volna a röppentyűiket.
Szerencsére elmúlt ez a divat is (bár az én barátom, Quintus, még megpróbálta ideig-óráig exhumálni). Hasztalan, nagyot fordult a világ; az akció ebben is reakciót szült.
Mit mondana a múlt évtizedek humoristája, ha hallaná, hogy Dalmady Győző verset zeng az anyóshoz, hogy Herman Ottó apológiát ír az omnibusz-ló mellett, akit csikó korában annyira kényeztettünk, gebe korában annyit bántalmazunk?
Sőt, a kor kiengesztelő mániája még a pékek lábából is kihúzta a tüskét – pedig ebben már csakugyan nincs logika: kegyelem az anyósoknak, mert valamikor ők is deli menyecskék voltak, s a mostani deli menyecskék is anyósok lesznek, és kegyelem az omnibusz-lovaknak, mert azok is prüszkölő paripák lehettek, de a pékek legfeljebb pékinasok voltak azelőtt, s ezek által sincs az emberiség valami nagyon elragadtatva.
A pékek nemcsak megmenekültek a fullánközön alól, de – s ez a hallatlan elváltozása az emberi szellemnek – ha fölbukkan is még egy elmés történet a pékek ellen, maga a szerző, aki mint vádló szerepel a történet első részében, mintegy megsajnálva őket, a történet végén a bonyodalomban siet kivágni őket.
Íme, vegyünk egy modern péktörténetet.
