MIKOR SEMMI DOLGUNK SINCS
MIKOR SEMMI DOLGUNK SINCS
A miniszterek Bécsben vannak – tehát nem érdemes itthon misézni. Csupa csip-csup ügyek foglalkoztatják a kimerült Házat – mely végre is eleget végzett már az idén. Hiszen fölemelte a saját fizetését. Munka után jólesik a nyugodalom.
Ilyen nyugodalmas ülés volt. Az aktívabb képviselők egyébként is el vannak foglalva. Némelyek a Bokross–Klebersberg-ügy eligazításában dolgoznak, mások pedig előre készítik hangyaszorgalommal az őszi hadjáratot – a bankigazgató képviselők ellen.
A darazsak harca a méhek ellen.
A folyosó népesebb, mint a Ház, de a folyosó is néptelen.
A tanítói minimum foglalkoztatja az embereket.
– Nincs pénzünk! – hallatszik itt-ott.
– Szegény tanítók! – siklik el egy-egy sóhaj. Egy négyszáz forintos sóhaj.
Bent a tanácsteremben Koreával kötik a hajózási szerződést. – Azután átmennek Romániába, majd Norvégiával csinálják el a kereskedelmi dolgainkat. Minden tíz perc egy ország.
Azután Károlyi hozza elő nagy fölfedezését, hogy a Ház naplójából kimaradt a szavazás, a Kossuth honossági ügyében. Jól járt szegény P. Szathmáry Károly, hogy meghalt. Tudta ő, hogy mit csinál – mert szomorú attak várna most rá.
Így azonban legfeljebb vissza fog állíttatni az ominózus lajstrom.
Végre az Urányi indítványára került volna a sor, melyet a képviselők megjelenésének ellenőrzésére okoskodott ki. Zúgó »eláll« kiáltások fogadják a Ház különben népszerű tagját, mire az megriadva visszavonja indítványát.
Még egy csomó interpelláció jött volna.
Minden csak »volna« volt ma.
Visontai és Ugron a feloszlatott nyomdászegylet ügyében akarta interpellálni a belügyminisztert, mely egyletnek Egyesy az elnöke és forradalmi célzatok miatt oszlattatott fel.
Szegény jó Egyesy! Itt önként bukkan föl a Szitányi Bernát-féle adoma még egyszer. Az öreg Szitányi (Bernátnak az apja) arról értesülvén az ötvenes években, hogy fia is a gyanúsított hazafiak között van, akikre a rendőrség felügyel, megriadva mondta a feleségének:
– Hallod-e, Régike! A felséges Habsburg-ház nagyon rosszul állhat fiacskám, mert már a mi Bernátunktól is fél.
Kár volt a kormánynak azt elárulni, hogy meg van ijedve az Egyesy működésétől.
Egyébiránt az interpellációk csak úgy történtek volna meg, ha a belügyminiszter itthon volna.
Így már tizenegy óra után szerencsésen kimúlt az ülés tárgy hiányban.
Boldogok azok, akiknek nincsen semmi dolguk.
