A DIPLOMATA PÜSPÖK
A DIPLOMATA PÜSPÖK
(Korrajz a legközelebbi napokból)
Jó napot, méltóságos uram!
Szervusz, Tóni.
Ugyanis két úr találkozik a Haas-palota előtt, akik szemben jönnek egymással. A »méltóságos uram« a nyitrai püspök: Bende Imre, a »Tóni« pedig egy zömök, őszfejű, országos képviselő: Lévay Antal.
Hova, hova Tóni? folytatja a püspök.
Egy kis dolgom van a Váci utcában.
Hát mi dolog az Tóni? Én úgy látom, hogy te most is a szabadelvű körből jössz.
Éppen onnan jövök.
Az már nem járja, Tóni! Ami nem illik, nem illik. Én úgy ösmerlek, hogy te jó katolikus vagy. Vigyázz magadra öreg! Egyenes úton járj. Te még mindég nem léptél ki, Tóni…
A püspök hangja szelíd és a fájdalom, a megbotránkozás érce sír benne.
De már kiléptem, kérlek alássan.
Ugyan!
Éppen azért voltam a szabadelvű körben; átadtam a szolgának a Podmaniczkyhoz címzett levelet.
Úgy? mondja a püspök örvendve. No, derék gyerek vagy. Tudtam én azt, mindég mondtam én azt, hogy te derék, becsületes ember vagy. Mikor lesz hozzád szerencsém Nyitrán? No, gyere már el egyszer, te lurkó! De meg ne csalj, eljőjj! Hanem most már nem tartóztatlak, ha sietős dolgod van. Tudom, hogy el vagy foglalva… Különben ha el akarsz egy darabon kísérni…
Nagyon szívesen. Merre mégysz, méltóságos uram?
Hát fölnézek, fiacskám mondja őszintén a püspök, nagyhamar elfeledve az előbbi témát egy kicsit a szabadelvű klubba.
