KÁROLYI GÁBOR GRÓF HALÁLA
KÁROLYI GÁBOR GRÓF HALÁLA
A beszédes száj elnémult, az ajkakról lefagyott a mosoly, az okos, kedves szemek fényét megtörte a halál. Megdermedt a szív, amelynek minden dobbanása csak barátainak, hazájának szólt.
Egy igazi magyar arisztokrata, igazi nemes ember, nemcsak születésénél és címerénél fogva, de gondolkodására és cselekedeteire nézve is: Károlyi Gábor gróf meghalt ma délelőtt. Váratlan halálának híre általános részvétet kelt mindenütt.
Barátja volt mindenki, aki ismerte; ellenségei nem voltak, még talán a saját családjában sem. Még az ellentábor hívei, kiket úgynevezett elvi ellentétek választottak el tőle, még azok is föltétlenül tisztelték, és elismerték önzetlenségét, tiszta lelkületét, nyíltszívűségét.
Úgyszólván a tenyerén hordta a szívét. Egész életében nem mondott ki ajka egy árva szót sem, amelyről nem tudott volna szíve. Gyűlölte és kérlelhetetlenül ostorozta a hazugságot, a kétszínűséget. Lelke és jelleme tiszta volt, mint a színarany
Őszinte volt a kíméletlenségig, önzetlen az önfeláldozásig. Odaadó barát és kérlelhetetlen ellenség volt; szíve csak szeretni vagy gyűlölni tudott, a politikai eszélyesség zavaros retortáin átszűrt vegyes érzelmeket nem ismerte.
Arisztokratának született és egyike lett a legszabadelvűbb demokratáknak. Osztálytársai jakobinusnak mondták, de e szó csak legnemesebb értelmében illett őreá. Igazi Égalité herceg volt ő is, aki képes lett volna lemondani címről, rangról, minden előjogról és csak az egyéni érdemeket ismerte el embertársaiban.
Tévedhetett, hibázhatott gyakran életében. De cselekedeteiben mindig csak a legtisztább szándék, a legnemesebb szív vezérelte.
Igazi gavallért vesztett el benne a magyar társadalom, egyik legérdekesebb egyéniségét a magyar parlament.
