413. GAJDÁCS PÁL – MK-NAK [Tótkomlós, 1910. január 21.]
413.
GAJDÁCS PÁL – MK-NAK
[Tótkomlós, 1910. január 21.]
GAJDÁCS PÁL – MK-NAK
[Tótkomlós, 1910. január 21.]
Hőn szeretett, kedves Kálmán,
Szívem, lelkem hozzád szállván,
Mert bevallom én azt menten,
Biz az nincsen ősi renden:
A divatot bár ismerem,
Engem nem köt, nem kenyerem,
S hogy jól mulass lesz rá gondom,
A menüt is hát elmondom:
A zenéhez leszen bor is,
Kínálgatja Julis, Boris;
Azért tehát, jó Kálmánom,
Csak azt kérem, azt kívánom:
Pál sorsa így jobbra fordul,
Ha nem mástul, hát a – bortul:
Mert az ital, a bor szeszi,
A szívet acéllá teszi,
Szívem, lelkem hozzád szállván,
| Hozzád megy mint hírnök, követ, |
| Ezért reám ne dobj követ! |
Biz az nincsen ősi renden:
| Hívogatni a névnapra, |
| De hiába ez divat ma. |
Engem nem köt, nem kenyerem,
| Azért hogyha hívlak bátya, |
| Az a szívem szava, vágya. |
A menüt is hát elmondom:
| Lesz nyúlgerinc, őz pecsenye, |
| Malacpörkölt, cigányzene. |
Kínálgatja Julis, Boris;
| Kalánéta * is szólni fog, |
| Mint a lúd, ha nyúvad, tikog. |
Csak azt kérem, azt kívánom:
| Lévén tele szívünk, tálunk |
| Jőjjetek hát immár nálunk! |
Ha nem mástul, hát a – bortul:
| Ez a szívet, bármi szittya, |
| Bármi bús is, fölvidítja. |
A szívet acéllá teszi,
| És nem gyúrja puha péppé… |
| Ölel csókol híved: G. P. |
Klarinét
Tótkomlós, 1910. Jan. 21.
