KRENNER JÓZSEF ÉS SEMSEY ANDOR TALÁLKOZÁSA
KRENNER JÓZSEF ÉS SEMSEY ANDOR TALÁLKOZÁSA
Az ásvány- és őslénytár további gyarapodásának és bővülésének a szerencse is kedvezett. A hatvanas évek végén, vagy a hetvenes évek legelején úgyszólván az utcáról lépve be, megjelent Krennernél a műegyetemen egy szerény, csendes, egyszerű, de előkelő öltözetű férfi és kérte, hogy a műegyetemi előadásait és az ásványtár belső dolgozó helyiségeit tanulmányi szempontból látogathassa, sőt Krenner szaktudását is igénybe vehesse. E fáradozásáért külön díjazást is kilótásba helyezett. Mint bárki más érdeklődőnek, Krenner e férfiúnak is, a hivatalos formaságokon túlmenően, készségesen állott rendelkezésére és magyarázgatott neki geológiai, mineralógiai, valamint palentológiai problémákat, szóba hozva a külföldi ily nemű gyűjtemények és intézetek kedvezőbb viszonyait. Ez a férfi Semsey Andor volt, akiben Krenner oly mértékben fel tudta kelteni az érdeklődést e tudományok iránt, hogy Semsey, kiről rövidesen kiderült, hogy dúsgazdag ember, hatalmas hitbizonyítványi birtokok ura, a magyar tudomány legbőkezűbb mecénásává vált.
Egy napon Semsey Andor nagy meglepetéssel szolgált Krennernek. A párizsi világkiállításról sokszor beszélt Krenner Semseyvel; elmondta, hogy milyen kincsek vannak ott kiállítva, s milyen kedvező alkalom nyílnék pompás ásványok vásárlására. Semsey Andor egy 30 000 frankról szóló utalványt adott át Krennernek, hogy utazzék ki a kiállításra, vásárolja meg azt, amit jónak lát, sőt hozzátette, ha szükséges, akkor még megtoldja az összeget.
Semsey ezt követően egymás után vásárolt az ásvány- és őslénytárnak nagy értékű kül- és belföldi gyűjteményeket, értékesebbnél értékesebb ásványokat, könyvtárakat, laboratóriumi felszereléseket, vizsgáló készülékeket, és ebbeli adakozásainak sorából a műegyetemi tanszék sem maradt ki. Semsey négy évtized alatt csak ásványok és őslények vásárlására jóval több mint egymillió aranykoronát juttatott. Semseyt Krenner a hetvenes években megismertette Eötvös Loránddal, és hármuk barátságának eredményeképpen megszületett a magyar természettudományok számos szakterületének külföldön is nagyra értékelt felvirágzása.
1874-ben Krennernek sikerült id. Lóczy Lajost bevonni a magyar földtani tudományok művelésének körébe. Mikor Lóczy zürichi mérnöki oklevéllel a zsebében hazatért és Aradon kultúrmérnöki állást szándékozott elfogadni, Krenner rávette, Hogy lépjen a Nemzeti Múzeum Ásvány- és Őslénytára szolgálatába. Lóczy némi gondolkodás után az ajánlatot elfogadta és belépett a múzeumba segédőrnek.
