CSALÁDI HÁTTÉR ÉS TANULÓÉVEK
CSALÁDI HÁTTÉR ÉS TANULÓÉVEK
Manninger Rezső 1890. július 7-én született Sopronban, abból a Manninger családból, amelynek számos tagja jelentős tudományos és gyakorlati eredménnyel gazdagította a hazai orvosi és mezőgazdasági szakterületeket. Szülei kiskereskedők voltak, akik három fiúk és egy lányuk közül csak a legidősebb fiút tudták egyetemi szinten taníttatni, őt is csak úgy, hogy a soproni evangélikus lyceumban (a mai Berzsenyi Dániel gimnáziumban) kiváló eredménnyel tanuló diák, az 1908-ban tett kitűnő minősítésű érettségi vizsga alapján, az Állatorvosi Főiskolán teljes tandíjmentességet élvezett, és a szerény megélhetéshez szükséges ösztöndíjat is kapott.
Középiskolai tanulmányai során érdeklődése főként a biokémia felé fordult. Bár nem ez lett a fő hivatása, munkássága során ez az érdeklődés később is nyomon követhető.
Az állatorvosi pálya választása akár véletlenszerűnek is mondható. Unokabátyja, Manninger Vilmos, a kor jeles sebészprofesszora, bemutatta az akkor érettségizett unokaöccsét Hut˙ra Ferencnek, az Állatorvosi Főiskola rektorának, aki nagy súlyt helyezett arra, hogy a főiskolára megfelelően képzett és művelt, jó megjelenésű és tehetséges hallgatókat nyerjen meg.
Ekkor, 1908-ban az Állatorvosi Főiskola – éppen Hut˙ra Ferenc szívós munkálkodásának következtében – hivatalosan már elismert felsőoktatási intézmény volt, amely 1900-ban a magántanári habilitáció és 1906-ban a doktorrá avatás (promotio) jogát is elnyerte, jóval előbb, mint számos hasonló nyugat-európai állatorvosképző intézmény. De – amint arról már szó volt – még szívós küzdelmet kellett folytatni az akkori társadalmi előítéletek ellen, az állatorvosi hivatás társadalmi elismertetése érdekében.
Manninger Rezső azzal a reménnyel iratkozott be 1908-ban az Állatorvosi Főiskolára, hogy annak elvégzése után a biokémia területén dolgozhat, amire a jelek szerint biztatást is kapott.
Főiskolai tanulmányai során tehetségével és szorgalmával kitűnt hallgatótársai közül, amit bizonyít, hogy a rektor javaslatára 1909-ben – a teljes tandíjmentesség mellett – az addig élvezett 600 koronás ösztöndíját „a tanulmányokban kifejtett különös szorgalma megjutalmazása céljából” 800 koronára emelték. Ugyancsak a főiskola évkönyveiből derül ki, hogy 54 vizsgázó közül „az első szigorlaton Manninger Rezső, a nagyon szigorú feltételekhez kötött kitűnő osztályzatot érdemelte ki”. Harmadéves korában A pancreasnedv enyv- és fehérjeemésztő reakció optimuma című munkájával elnyerte az élettanból kiírt pályázatot, amelyért a tanári testület külön dicséretben is részesítette. Egy évvel később egyike volt azoknak, akik a legjobb belorvostani kórtörténetükért pénzjutalomban részesültek, és ugyanebben az évben dicséretben részesült a sebészeti kórtörténetéért is.
Hallgatótársai és ezeken belül évfolyamtársai – akik közül többen (pl. Bálint Ferenc, Csontos József, Héjj József, Simonkay Bertalan) később vezető szerepet játszottak az állategészségügyi igazgatásban és kutatásban – harmadéves korában az Állatorvostanhallgatók Körének titkárává választották.
A fenti tanulmányi eredmények alapján nem volt meglepő, hogy Hut˙ra Ferenc a kitűnően képzett, szorgalmas, határozott fellépésű és megnyerő modorú szigorló állatorvost a járványtani intézetbe maga mellé vette.
